Magyarországi Levéltárak (Budapest, 2004)

EGYHÁZI LEVÉLTÁRAK - Horváth Erzsébet, Szabadi István, Szentimrei Márk, Hudi József, Nagy Edit: A református egyház levéltárai

Id. Révész Imre 1868. évi szakmai munkája nyomán nemcsak az egyházmegyék, hanem a terjedelmes levéltári anyaggal rendelkező egyházközségek is regisztrálták irataikat. Újabb lendületet az egyetemes konvent 1930-as években kiadott rendelkezései hoztak. Az 1938-ra elkészült Levéltári Útmutató szakmai és gyakorlati kérdésekben előrehaladást jelentett a református egyházi levéltárügyben. A megkezdett rendszerező munkát a II. világháború szakította félbe. Az 1945 után hozott állami törvények hatására és a Magyarországi Református Gyűjteményi Tanács munkája nyomán országos ellenőrzés kezdődött a református egyházi levéltárakban. A levéltári anyag számbavétele az 1950-es években végbement. A Tiszántúli Református Egyházkerületi közgyűlés 1951. december 13-án hozott határozatával az egyházkerületi és kollégiumi levéltárat egyesítette, új levéltári szabályzatot léptetett életbe, s a „Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár", mint nemzeti érdekű gyűjtő-levéltár 1952. január l-jén kezdte meg működését. A II. világháború alatt szétesett iratanyag új rendezési elv szerinti helyreállítása után főként egyházmegyei anyag került a levéltárba, egyházközségektől csak a veszélyeztetett iratok. Az 1969. évi 27 sz. törvényerejű rendelet, alapján a művelődésügyi miniszter 95 229/1969. XVIII. sz. rendelkezése a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárat egyházi szaklevéltárnak nyilvánította. Az 1995. évi LXVI. törvény rendelkezése szerint ma nyilvános magánlevéltár. A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETI ÉS KOLLÉGIUMI LEVÉLTÁR A levéltár a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek, egyházmegyéinek és egyházközségeinek, valamint a Sárospataki Református Kollégium különböző részintézményei által létrehozott iratainak gyűjtőlevéltára. A Sárospataki Református Kollégium megalakulását a hagyomány 1531Református lelkész portréja a 18. századból