A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)
I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM
szonylag kevés idő jutott. A 80-as évek végére, illetve a 90-es évek elejére sikerült komolyabb anyagi ráfordításokkal javítani a műhelyek személyi állományán és a használt felszereléseken. Ekkorra a könyvkötészet két fővel, míg a restaurátor műhely már négy fővel dolgozott, ami nagyobb léptékű munka elvégzését tette lehetővé. Ezt egészítette ki a különböző nagyobb értékű gépek beszerzése (pl.: laminátor). Az állományvédelmi műhelyek éves működése a kezdeti időkben jelentősebb beruházásokat igényelt az intézménytől, melyet címzett támogatásokként vagy az éves költségvetés terhére tudott beszerezni a levéltár. Miután a pályáztatási rendszer csupán a 90-es évek első éveiben vette fel a soraiba az állományvédelem kérdését, így mára két forrásból, egyrészt saját erőből, másrészt az éves állományvédelmi pályázatokból finanszírozzuk a műhelyek működését, az ott használt sokszor speciális anyagok, (vegyszerek, papírok, eszközök) beszerzését. Míg kezdetben a Nemzeti Kulturális Alapprogram írta ki a pályázatokat, addig ez a terület az elmúlt években átkerült a minisztérium hatáskörébe. A rendelkezésre álló és egy-egy pályázaton elnyert összegek évenként lehetőséget biztosítanak komolyabb beruházások megvalósítására. A két műhely számára így nyílt mód a már elavult készletek feltöltésére, külföldről importőrök által behozható papírok, vegyszerek, gépek megvásárlására. 1997-től évenként sikerült az állományvédelmi feladatokat pályázati támogatásokkal segíteni. Mára egy kolléga nyugdíjazása miatt a könyvkötészet egy fővel, míg a restaurátor műhely négy fővel végzi a munkáját. A hazai műhelyek viszonylatában az eszközpark beszerzése melletti másik kérdés a megfelelő képzettséggel rendelkező szakember restaurátor munkába állítása. Míg a 90-es évek elején döntő részben csupán nappali tagozaton lehetett szakképesítést szerezni, addig mára a különböző szintű levelező tanfolyamok is zajlanak, melyek közül egy felsőfokú képesítést nyújtóra sikerült egy fiatal kollégát beiskolázni. Szólni kell azokról a munkákról, melyet az állományvédelmi műhelyek az elmúlt évtizedekben elvégeztek. A 80-as években a restaurátor műhely kapacitását leginkább a kirívóan rossz állapotban lévő, illetve a kiállításra szánt anyagok restaurálása foglalta le. Jelentős előrelépést az 1987-ben beszerzett laminátorgép munkába állítása jelentett, amivel lehetőség nyílott a levéltár értékes, főként tekercselt formában tárolt térképeinek javítására. Az így megkezdett munka eredményeként a kéziratos térképek Miskolcon őrzött, leginkább sérült darabjait csaknem tel-