A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - III. ANYAGVÉDELEM - ÁLLOMÁNYVÉDELEM

jes egészében sikerült megmenteni, míg az egykori zempléni levéltár térképei közül is sok restaurált állapotban van már jelenleg. A térképek mellett a feudális kori iratok és kötetek javítása ad hosszú ideje munkát a kollégáknak. Ennek eredményeként Borsod vármegye nemesi közgyűlésének kötetei és ezek segédletei közül az elmúlt években több mint száz kötet teljes restaurálása történt meg, amit kiegészített a korban hasonló iratok közül több állag folyamatos, szisztematikus rendben történő javítása. A restaurálásnál kiemelkedő szempontként szerepelt az anyag állapota, értéke és a kutatás gyakorisága is, miután számos kötet, térkép vagy irat már nem volt abban az állapotban, hogy a kutatóknak kiadható lett volna. Az elvégzett munkákat összegezve megállapítható, hogy átlagosan évente 40 kötet, 800 fólió irat, 50 téka térkép, 5 oklevél, 20 tervrajz és néhány egyéb jellegű dokumentum (pl.: plakát) restaurálását végzi el a műhely. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a levéltárban tárolt anyagmennyiséghez képest (kb. 12 ezer folyóméter) hosszú évtizedekre biztosított a munka. A könyvkötészet a saját fenntartású nyomda 1995 évi megszűntetése miatt az elmúlt években teljes kapacitásával a levéltár saját köteteit, illetve a levéltári könyvtár sérült anyagait javítja. Sikerült itt is programszerű feladatokat megvalósítani, ennek értelmében kezdődött meg 1996-ban a leginkább leromlott állapotú V. fondfőcsoport köteteinek újrakötése és tékázása. A hatalmas feladat eredményeként a csaknem minden levéltárban rossz állapotú községi és városi jegyzőkönyvek, segédletek és más kötetek teljes felújítása 1998-ra befejeződhetett és a kollégák megkezdhették az ugyancsak sok sérült kötetet tartalmazó VIII. fondfőcsoport köteteinek javítását. Ezt a munkát befejezve folytatódott a járási főszolgabírák és főjegyzők köteteinek javítása, ami jelenleg is zajlik a könyvkötészetben. Szólni kell a levéltár ide kapcsolódó kapcsolatrendszeréről is. A 80-as években nagy nehézségekbe ütközött a különféle speciális szerek, eszközök beszerzése. A 90-es évek második felére kialakultak azok az új struktúrák, létrejöttek azok a cégek, melyek remélhetőleg hosszú távon biztosítják a szakmához kapcsolódó anyagellátást. Ezzel csaknem minden zökkenőmentesen beszerezhetővé vált. Ezt természetesen erősíti az a tény is, hogy a mai magyar restaurátor szakma rendelkezik saját egyesülettel és létszámában talán hasonló nagyságrendű, mint a levéltáros társadalom, így a személyes ismeretség nagyban segítheti a jó működést.