A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

gálatot kell szemügyre venni. A vizsgálat során az MLE által korábban kidolgozott szempontokat követtem. A kutatók személyi megoszlásáról sajnos nem készült átfogó felmérés pedig nagyon lényeges következtetéseket lehetne levonni (például, hogy kit kell megszólítani). Elmondható, hogy az önkormányzati levéltárakra jellemző azon vonás, hogy a kutatók 40-45%-át egyetemi hallgatók teszik ki, nálunk nem mondható el (ehhez pl. eleve iskolavárosnak, netán egyetemi városnak kell lennie a helységnek, ahol a levéltár van). Gyakoribb vendég a tudományos ösztöndíjas és tudományos kutató, néhány testvérintézmény hivatásos kutatója (helytörténeti monográfiák szerzői múzeumokból, megyei levéltárakból). Lelkészek alig kutatnak nálunk, inkább kutattatnak (hiszen a levéltár egyházigazgatási funkciót is ellát), teológus hallgatók viszont egyre nagyobb számban fordulnak meg, ami a kapcsolattartás fontos lehetősége: már a teológust meg lehet nyerni a levéltárak ügyének. A kutatók egyharmada egyéni kezdeményezésből kutat, intézményes érdekektől függetlenül, ők főleg családkutatók, akik főleg a kisebb levéltárakat, pl. az evangélikus egyházközségi levéltárakat keresik fel. Kevés a középiskolás, van ahol csak 18 év felett lehet kutatni tanári engedéllyel, illetve a tanár nevén történik a kutatás (ez a levéltári törvénnyel ellentétes előírás). A kutatási szabályzatok terén elég nagy a káosz, a protestáns levéltárak egy részében még most sincs ilyen szabályzat, ahol van, az sem egységes (ez persze nem követelmény). A kutatási forgalom, ahogy említettem, a nyolcvanas évek óta emelkedik, azóta is töretlenül (a MOL statisztikai adatai egyes levéltárak esetében megbízhatatlanok). Protestáns levéltárak közül legnagyobb forgalma a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárnak van, ezt követi a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Zsinat Levéltára (láthatóan előnyben vannak az egyetemi, hittudományi karral is rendelkező városok). A forgalom növekedésében szerepet játszik a nyitottabb társadalmi légkör és a fellendült jelenkortörténet mellett a levéltári kutatás alacsony költsége is (lényegében ingyenes, ha nem tekintjük a másolatok készítését). A másolatok készítése kisebb levéltárakban könynyebbnek tűnik, a nagyobb forgalmú levéltárakban az egyébként is nagy kutatóforgalom mellett a fénymásolás rengeteg időt vesz el és szakmai-etikai szempontból is kérdéses, hogy a kutatás másolással való helyettesítése megengedhető-e: ilyen szempontból szigorú fénymásolási szabályzat került bevezetésre Sárospatakon, majd ennek nyomán Debrecenben. Mindemellett az új rendelet szerint is megtagadhatja a le-