A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

véltáros a másolat elkészítését, ha az veszélyezteti a levéltári anyag fizikai állapotát. A kutatás illetve a kutatótermek felügyeletét tekintve úgy tűnik, ezen a területen messze elmaradunk az általános és közlevéltáraktól, helyzetünk viszont hasonló az egyetemi levéltárakéhoz. Első kérdésként a kutatóterem léte merül fel: ilyen csak két levéltárban van (Ráday Kollégium és Evangélikus Országos Levéltár), jóllehet a levéltári törvény külön kutató terem fenntartását írja elő. Máshol jobb esetben a kutató munkaszoba is, de néhol a levéltári dolgozószobában, sőt a lelkészi hivatalban folyik a kutatószolgálat. Esetleges a felügyelet is ennek megfelelően, főleg ott, ahol a levéltáros a lelkészi hivatal ügyeit is intézi. Ahogy említettem, kutatási szabályzat még mindig nincs mindenütt, ugyanígy hiányos a kutatók és a kutatott anyag nyilvántartása - de e terén mindenképpen pozitív tendenciát látunk, probléma inkább a kisebb forgalmú és mondhatni vegyes rendeltetésű levéltárak esetében van (ahol keveredik a lelkészi hivatal adminisztrációjával a levéltári munka). Lényeges és látványos a javulás a kutatóterem felszereltsége és szolgáltatásai terén. Szó esett már arról, hogy a nyolcvanas évek végén alig lehetett fénymásolót találni egyházi levéltárban, nemhogy számítógépet: ma, döntően a pályázati lehetőségeknek köszönhetően, a legkisebb levéltár is tud fénymásolatot készíteni, a számítógépes ellátottság is általánosnak mondható (ha az új levéltári rendeletben szakmai minimumként megfogalmazott számítógépes nyilvántartásra valahol nem kerül sor, annak csak személyes okai lehetnek majd). Mikrofilm-leolvasó csak a nagyobb levéltárakban van (hiszen ára is egymillió forintnál kezdődik), de sok helyen nem is indokolt a beszerzése. A kutatószolgálat nyitva tartásának rendje elég kaotikus, de ezt pozitívumként is említhetem, ugyanis az egyházi levéltárakra még mindig jellemző, hogy maximálisan igyekszenek alkalmazkodni a kutatók igényeihez. Nagyon helyes tehát, hogy az új rendelet a kutatás lehetőségét és heti időtartamát a nyilvános magánlevéltárak esetében igen szabadon kezeli. Kezdenek terjedni a modern tájékoztatási formák: interneten kéréseket is fogadnak ahol van kapcsolat és a segédletek, ismertetők is elérhetőek a honlapon keresztül (Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár). A kutatóforgalom tematikus megoszlásának vizsgálatát nem végeztem el, pedig hasznos lenne látni, hogy mely területek vagy korszakok a leginkább kutatottak és így mely segédletek körét kell bővíteni