A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

A deklaráltan „nyilvánossá" válás ezúttal nem maradt meg a frázis szintjén: a szakmai, technikai feltételek javulása, a kiadványok megjelenése egyaránt szolgálta és szolgálja a nyilvánosságot és kutathatóságot. Az egyházi levéltár egyre kevésbé egzotikum a társadalom szemében amúgy is egzotikumnak számító levéltári világban. A nyilvánosság többfajta értelmezésének sajátos oldalával ma is nap mint nap találkozunk, bár a kérdés inkább politikai, hiszen szakmai és etikai szempontból nagyon egyértelmű és törvényileg szabályozott. Az egyházi vezetők átvilágítása is újra meg újra szóba kerül: ez az egyházi levéltárakat nem érinti, a vonatkozó iratanyag állami levéltárakban (ÁEH) vagy a Történeti Hivatalban találhatóak. Viszont azt, hogy a nyilvánosság és a kutathatóság a levéltáros szakma számára mennyire központi kérdés, jól mutatja a Nemzetközi Levéltári Tanács 1996-ban Pekingben tartott közgyűlésén elfogadott etikai kódex (ennek tíz pontjából hét foglalkozik a levéltári anyag folyamatos kutathatóságának és értelmezhetőségének biztosításával, a levéltári anyaggal kapcsolatos valamennyi tevékenység rögzítésével, a levéltári anyag legszélesebb kutathatóságának elősegítésével és a kutatók elfogultság nélküli kiszolgálásával, a kutatás és személyiségi jogok tiszteletben tartásával, a magunk vagy mások számára történő tisztességtelen előnyszerzés elkerülésével, a közérdekből számunkra biztosított bizalommal, a kutatási eredmények és tapasztalatok megosztásával, más szakmák művelőivel való együttműködéssel). Jóllehet az új, 2002 áprilisában megjelent levéltári rendelet a nyilvános magánlevéltárak számára nagyon tág mozgásteret biztosít a kutatási szabályzatok kidolgozásában (a levéltári törvény figyelembe vételén túl lényegében a fenntartó hatáskörébe utalva annak jóváhagyását), a nyilvános magánlevéltárként való működés egyik feltétele továbbra is az anyag kutathatósága, a kutathatóság feltételeinek biztosítása, az anyag megfelelő nyilvántartása, tudományos igényű rendezése és tájékoztatási célú segédletek készítése útján kutatásra alkalmassá tétele, a levéltári anyagnak célszerűen kialakított külön helyiségben azaz kutatóteremben ingyenes rendelkezésre bocsátása, és a kutató költségén másolat készítése. A gyakorlat fog választ adni, hogy az egyes egyházi levéltárak meddig mehetnek el a fenntartó érdekét figyelembe vevő kutatási, vagy a levéltári anyag védelmét szolgáló reprodukálási korlátozásokban az eddig megtapasztalt szabad mozgástéren belül. Az egyházi levéltárak és a külvilág kapcsolatának jelenlegi helyzetéről képet alkotva először a személyes találkozás színterét, a kutatószol-