A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A PESTI FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

maradjunk e mellett. 11 xr-jávai már ez

46 is ád az Országos pénztár számára mint egy 370.000 p[en]gő ft-ot. 2- szor Úgy látszik a nemesség általában érzi a birtok viszonyok rendezésének szükségét. Fel van erre szólítva a kir. előadásokban is. Itt hát, ha semmi tekintettel nem akarnánk is lenni az Országos pénztárra, pusztán saját hitelünk megállapítása végett, nem halaszthatjuk tovább a telekkönyvek behozatalát, mire viszont minden nemű birtok változásnak hiteles bejegyzése múlhatatlanul szükséges. Mondjuk tehát, hogy ezen, Franciaországban XI. Lajos óta

47 divatozó, s jótékonyságánál fogva minden feudális, abszolutisztikus, republikánus, consularis, imperiális, s alkotmányos kormány változásokat át élt bejegyzés (enregistrement) taksája az Ország pénztárába fizettessék és ismét nevezetes kútforrásra tettünk szert, mire nézve már csak azt gondolom, senki sem fogja feltenni, hogy a kormánynak kifogása lehet. Mennyit hozand be ezen rovat? Természetesen nem tudom devalválni, de vagy 15 kir[ályi] város telekkönyvi lajstrom díja előttem tudva van, s ha hasonló arányba akarnám az egész ország lajstromozási taksáit becsülgetni, egy millióra bizton tehetném annak jövedelmét, annyit hát minden esetre feltehetünk, hogy e rovat 3-400.000 ft-ig jövedelmezend. 3- szor: De a telekkönyveknek még azon rendeltetése is van, hogy a birtokon fekvő terheket kimutassák, kötelezőleges intabuláció

48 nélkül (hová a személyes hitel alapú, de épp azért a hipotekális kölcsöntől

49 szigorún megkülönböztetendő váltó adósság természetesen nem tartozhatik) célszerű hipotekális rendszer nem is képzelhető. Úgy, hogy valamint a telekkönyveket, úgy a jobb betáblázási rendszert is saját hitelviszonyi javunk végett be kellend, be fogjuk hozni. Mondjuk hát, hogy a betáblázási taksák is az Országos pénztárba folyjanak, és ismét egy pár száz ezer ft semmi restanciáknak ki nem tett folytonos jövedelmet biztosítottunk. Mind ezek ellen azt hiszem sem a fő R[endek]nek, sem a kormánynak nem lehet kifogása, s pedig ezen kútforrások, a mellett, hogy a hitel viszonyok rendezésére nélkülözhetetlenek, még azon jótékonysággal is bírnak, hogy évről-évre növekedésök remélhető (ezeket példa gyanánt említve). Ami a második osztályt illeti, itt mindenek előtt a sóra kell visszatérnem. 1802ben a kormány felszólitá az or[szág] Rendéit, hogy a háborúk által okozott rendkívüli költségek tekintetéből a rendes adót 2 millió p[en]gő ft-tal szaporítsák, itéletökre bízván, mennyit kívánnak ebből egyenes kivetés útján, mennyit a só árának felemelésével fedezni. Az ország Rendéi a 2 milliót megajánlván, e végett az adót 603.028 ft 16

50 1/2 xr-ral növelték, a hiányzó 1,400.000 ft fedezésére pedig a só árát 1 ft

51 6 xr-ral felemelték, világosan kimondván, hogy ezt „ad legendás praesentes status necessitates"

52 teszik s azon kikötései, hogy amennyiben ezen só ár felemelés a megajánlott összegnél többet hozna be, némely hivatalok jobb fizetésére s az or[szág] egyéb szükségeire forditassék. Ez sem történt, ha csak az új rendszerű adminisztrátorokat nem akarná valaki ide érteni, kikre bizony szép összeg vesztegeltetik törvénytelenül hasztalanul, még a Helytartótanács s a királyi Kamara alsóbb tisztviselői Budán (a botrányig és) köz sajnálatig nyomorúságosan vannak fizetve. Azt hiszem 45 év s e közt 32 évi béke után már csak ideje, hogy amaz 1802-iki praesens status necessitas megszűntnek tekintessék, s így ha a múltróh számadással nem akarunk is vesződni, minden mázsa sónál ezt az l

53 ft 6 xr-t méltán igénybe vehetnők, ami mint egy 2,200.000 p[engő]gő ft-ot adna az Országos pénztárnak, sőt ha csak arra szorítkoznánk is, amivel ezen só ár felemelésből több jő be, mint amennyi az or[szág] Rendéi által meg volt ajánlva, s mely felesleg az or[szágj közszükségei számára világosan ki volt kötve. 2,000.000 mázsa fogyasztásnál már csak ez is évenkint mintegy 800.000 p[engő]gő ft-ot adna az Országos

54 pénztárba, de ha mint ezen jogos

55 igények mellett vagy csak oda is szállanánk le, hogy a kormányt megkérjük, mi szerint minden mázsa só árából 11 xr helyett 30 xrt adjon át az Országos pénztárba, már ezen 19 xr toldalék is 600.000 p[en]gő ft-nál többet nyújtana, pedig azt gondolom, ez már csak oly mondhatlanul mérsékelt kívánság, amit megtagadni annyit tenne, mint a nemzetet sokkal nagyobb jogszerű igények követelésére ösztönözni.