A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - AZ EGYHÁZAK 1848-BAN

alkalommal oktatva, kérve s intve törekedjünk sz. Pállal mindenkinek szívére kötni, hogy nincs hatalom, hanem csak Istentől, s hogy a törvényhozók Isten által szolgáltatnak igazságot, következőleg, hogy a törvényeknek mindenki hódolni, a törvényes hatóságokat, elöljárókat tisztelni, azok rendelései iránt engedelmességet tartozik tanúsítani. Mivel azonban a megnyugvás, - az engedelmesség nem zárja el a kérelemnek útját, sőt inkább Üdvözítőnknek eme sz[ent] mondása szerint: „kérjetek és megadatik, keressetek és találtok, kopogtassatok és megnyittatik nektek" teljesen szabad; - szabad marad nekünk katholikusoknak és a keresztény szerénység határai közt főképen akkor, kérelemmel fellépni, midőn egy részről arra a törvények feljogosítanak, más részről aggodalmaink felhívnak bennünket. Ugyanis A legközelebb befejezett országgyűlésen a vallás dolga tárgyaltatás alá kerülvén erre nézve a 20-ik törvénycikk alkottatott, melynek 2-ik §. így rendelkezik: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság áll api tátik meg." Az e törvény szavaiban kimondott egyenlőség és viszonosság elve figyelmünket méltán felhívja, és tőlünk legszentebb kötelességként követeli azt, hogy a katholicismus iránti hő ragaszkodás - s tisztelettől lelkesülvén, de a más vallásúakra nézve a keresztény szeretetet sértetlenül megőrizvén, egyesített erővel a legszelídebb módon törekvéseink odairányozzuk; miszerint egyházunkat illetőleg azon jogokat, melyeknek birtokában protestáns és nemegyesült görög atyánkfiai már eddig is voltak, mi is gyakorolhassuk. Az egyenlőség és viszonosság elvét tehát szem előtt tartván miután protestáns atyánkfiai az 1790/91. 26 t. c. 10. §. értelme szerint alapítványaikat minden katholikusnak, sőt bármily hatóság befolyásának kirekesztésével magok függetlenül kezelik, tanodái s nevelő-intézeteiket hasonló függetlenséggel rendezik, kormányozzák, és ugyanezen jogos gyakorlattal a nem egyesült görögök is élnek; - a viszonos igazság és egyenlőség elvéből önkényt következik ama jogszerű követelésünk: hogy, miután felséges fejedelmünk egyedül némely egyháziaknak kinevezését tartván fenn magának (3. t. c. 7. §.) minden katholikus jogoknak, ügyeknek kezelését, védelmét kezeiből kibocsátani méltóztatott, s miután a független magyar ministerium alakításával a K[irályi] Helytartó Tanács megszűnvén annak osztálya is, - mely felséges urunk, mint apostoli király s egyházi fővédnök kegyes meghagyásából s annak nevében a vallás és iskola ingó s ingatlan javait kezelte, - végkép megszűnt; a vallás- és iskolapénztárt, s azok minden ingó és ingatlan javait, melyek egyházi s világi katholikusok adományai; - hagyományai, és megszüntetett kolostorok vagyonaiból keletkezvén, egyedül a magyar kathol. egyháznak s nevelési intézeteinek szükségeire szentelvék, - mi is magányosan egy egyházi s világi egyénekből álló bizottmány által kezelhessük. Minthogy pedig ezen, a viszonosság és egyenlőség elvén féneklő igazságos óhajtásunk, - követelésünk teljesülését csak úgy várhatni, ha mi 7-8 millió katholikusok a legközelebb tartandó országgyűlésre kérelmet (petitiot) nyújtandunk be a végett, hogy az említett, több milliót felütő, s ámbár minden szükségeink fedezésére nem elégséges, de mégis minden statusviszontagságokban legbiztosb segédforrást tartalmazó alapítványi ingó s ingatlan vagyont, mely a katholikusok elvitázhatatlan sajátja, függetlenül kezelhessük, valamint egyéb törvényesen bevett vallásbeliek önmagokét kezelik; szükséges tehát, hogy a hívek, kik a népképviselet elve szerint a közügyek elintézésébe az 5ik t. c. által befolyással jogosítatvák, ezen körülményről felvilágosítatván, arra figyelmeztessenek és ébresztés senek: hogy anyaszentegyházuk közügyéhez hőn ragaszkodva pártolásukat nyilván kijelentsék, és azért: 1-ör felen levélnek tele után nagyobb halasztás nélkül kerületi gyűlés tartassék, mely alatt e levélnek tartalma kihirdettetvén, a kerülethez tartozó lelkészek tanácskozásaikat főkép ezen ügyre fordítván leginkább azt tűzzék ki célul: mikép gerjesztethetnék a népben az anyaszentegyháznak közérdeke iránt szelid modorban a legforróbb részvét? - Ezután