A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - AZ EGYHÁZAK 1848-BAN

helyezte. Döntést hoztak az eladható ingóságok eladásáról, a rendtagoknak bizonyos pénzsegéllyel való ellátásáról, sőt, a közös döntésekhez az apát még saját előírásokat is csatolt. [...] Négy nap múlva [a pécsiek] újra levelet írtak az apátnak. [...] Rohanó léptekkel közeleg ama végzetterhes pillanat, melyben a szerzetesrendek felett ki fog hirdettetni a halálos ítélet; minden oda mutat, miszerint Nagyságod maholnap megszűnik zirci, pilisi és pásztói apát, mi megszűnünk hőn szeretett, de már-már végperceiben vonagló szerzetünk tagjai lenni. Igen! Előbb, mintsem gondolnók, bekövetkezik a megválás keserű pillanata, s mi úgy hisszük, kinek szíve helyén van, e pillanatnak csupa gondolata is könnyeket sajtol szemeiből. Es mi felettébb óhajtanok, hogy ezen egymástóli megválásunk végső pillanatait ne szennyezze ingerültség vagy elégületlenség; ne undokítsa irigység, önzés, bosszúvágy, vagy bármi más szerencsétlen szenvedély, hanem hogy legyenek végső pillanataink méltók ama keresztény szeretet ihlette férfiakhoz, kik feledve a múltak keserveit, a sírjába készülő hétszázados ciszterci szerzet, mint közös anyánk gyászravatala fölött egymásnak baráti kezet nyújtva, mint őszinte rokonok s szerető testvérek válnak el egymástól, elvivén ki-ki magával apátja- s társainak végleheletéig tiszteletben tartandó emlékét a bizonytalan jövendő tövises pályájára. Majd figyelmeztetik az apátot. Legyen Nagyságod e végpillanatokban igazságos; ne akarja kizárólag magának tulajdonítani azt, mi Isten és emberek előtt, ha nem is ugyanazon arányban, de szinte oly joggal illet minket, mint Nagyságodat! [...] Nem is akarunk miatta most, a napok végén szemrehányásokat tenni, csak azt az egyet kívánjuk, követeljük, hogy miután - hála a népek Istenének! - nincs többé Oroszországon innét ember, ki a hatalmat korlátlanul birtokolhatná, a zirci apát se kívánjon a felszabadult világ közepette mintegy kétségbeesetten ragaszkodni azon jogbitorláshoz, mely fölött, hogy miképp ítél a világ, naponkint tapasztalhatja [...] Meg kell jegyeznünk, hogy a ciszterci rendtagoknak ekkor már a lehető legkényelmesebb életük és kifogástalan ellátásuk volt, tehát semmi okuk nem volt a lázongásra. De 1848-ban divat volt forradalminak feltűnni. A forradalomnak pedig lehetetlen a pszichológiája: keresni, kutatni, vagy ha nincs, kitalálni az okot, a kis dolgokat nagyra felfújni, ami miatt aztán az igazság mhájába lehet öltöztetni az előre elkészített elégületlenséget. [...] fúnius 11-én az egri konvent hívta fel az apátot, több más dolog mellett, hogy a rend pénzügyeit adja tudtára, és saját magának, mint főpapnak évi 6000 forintnál nagyobb összeget ne vegyen ki a közös pénztárból. Mindenütt a felhívás, a korlátozás, a fenyegetés, de sehol sem találkozunk az alázattal, a kéréssel, a készséges engedelmességgel, amelyet a középkorba küldtek vissza. Ilyen hangulatban ült össze 1848. június 16-án a káptalan, amelyen 42 rendtag jelent meg. Kétnapos tárgyaláson döntöttek a rend gazdasági jövőjéről. Úgy határoztak, hogy az ingóság egy részét pénzzé teszik, s Zircen központi pénztárt létesítenek, melyet négy pénztáros kezel. Ebben csak a folyó kiadásokra szükséges összeget tartják, a többit a rendházakba küldik szét, ahol három-három pénztáros őrzi a közös vagyont. Veszély esetén szétosztják a rendtagok között. Mindenki kap egy ezüstnyelű kést és villát, két ezüst evő- és kávéskanalat. A többi ezüstneműt a haza oltárára ajánlják fel 4000 forinttal együtt. A lelkészek megkapják feltételesen a plébániai invesztitúrát, hogy létük a válságos helyzetben biztosítva legyen. A gazdatisztek részére nyugdíjat biztosítanak. Megegyeztek, hogy a rendtagok a bizonytalan jövőt állandó tartózkodási helyükön várják meg. A káptalant az apát zárta be. Atyai szavakkal óvta őket az elvilágiasodás szellemétől, s kérte, hogy elevenítsék fel magukban papi és tanári hivatásukat és legyenek mindenben fegyelmezettek. [... ] Pedig volt gondja-baja elég [az apátnak]. Hol fehérneműt kellett a katonaságnak adnia, hol bort, pálinkát, szappant, fát, szénát meg zabot. Ha adakozásról, zsarolási