Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
akarván megsérteni, az említett tanúi közül tizenkettőt kiválasztván — akiket az érsek úr választott ki — esküre 4 kötelezte őket, mégpedig azon feltétellel, hogy ha a mi kápolnánkban leteszik az esküt, Vajka 5 földje, melyet öröklött birtokuknak mondanak, szabadon az ő szabadságukkal egyetemben az övék legyen. E rendelkezés megtétele után országunk mágnásai nyomatékosan kérték, hogy engedjük kibékülésüket, amibe bele is egyeztünk. Országunk számos nemese munkálkodott tehát kedvükért az ügy elrendezésén, azt állítva, hogy ők oly módon békéltek meg, hogy a mondott emberek szabadon megmaradjanak a maguk szabadságában, beiktatván őket a mondott föld egyharmadába. Rendelkezésüknek mi sem mondtunk ellene, hanem parancsot adtunk hívünknek a Salamon-nembeli Mokudnak, hogy a föld említett egyharmadát határjelekkel mindenfelől megjelölve adja nekik örök birtokul. Hogy pedig az idők folyamán ne lehessen peres úton elvitatni szabadságukat az ő örököseitől, jelen oklevelünket állíttattuk ki Adorján budai préposttal, kancellárunkkal 6 , s megerősítettük azt királyi hatalmunk pecsétjével. Amikor pedig ezen ügyben a törvényes eljárást lefolytattuk, a következők voltak jelen: Makárius pécsi püspök 7 , János veszprémi püspök 8 , Mikudinus győri püspök 9 , Tamás nádorispán 10 , Mok udvarbíró", Dénes bácsi ispán 12 , Ézsau bihari ispán 13 és sokan mások, akik akkor mellettünk tartózkodtak. Készült e kiváltságlevél az Úr megtestesülésének ezeregyszáz-nyolcvanhatodik esztendejében. Ha pedig valaki megsértené eme rendelkezésünket, szálljon reá átok, a király úr kincstárába pedig fizessen be száz arany fontot. ///. Béla király megerősíti azt az ítéletet, amelyben a Jób esztergomi érsek által egyházi nemeseknek tartott Pozsony megyei nemes servienseket vizsgálat és bizonyítás után meghagyják földjük birtokában és szabad állapotukban. Az egyházi nemesek hasonló szervezetben éltek, mint a közvetlenül királyi szolgálatban élő országos nemesek (serviensek). Az egyszerű jobbágyokból, a szolgáltató népek előkelőiből hadi szolgálatba sorozott előkelők: a jobbágyok előtt megnyílt az út a további felemelkedéshez; hadjáratokban való sikeres részvétel esetén akár a királyi, azaz az országos nemesség soraiba is kerülhettek. Az országos nemesség soraiból egyházi nemesek közé visszacsúszni társadalmilag jelentős veszteséget jelentett. — Az oklevél hitelességét kétségbe vonják szokatlan írása és fogalmazása miatt. Adorján akkori királyi kancellárra ugyanis másféle oklevelek szerkesztése a jellemző. Tekintettel azonban arra, hogy az oklevélben szereplő főbb személyek korszerűek, s ekkor még csak kialakulása kezdetén volt a királyi udvarban a kancellária, mely képes lett volna egységes szerkezetű oklevelek sorát kibocsátani, nem lehet egyértelműen hamisnak tekinteni ezt az oklevelet. — Az oklevelet hártyára írták, az eredetiség látszatát viseli magán. A Prímási Levéltárban, Esztergomban őrzik. Forrás: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. 1-11. Szerk. Richárd Marsina. Bratislava, 1971-1987. l.pp. 91-93. Boronkai Ivánné Bellus Ibolya fordítása.
