Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva)
eligazítsa és megfizettesse. Ha azt nem cselekszi, és a káros ember bejövend az kántorba panaszolni, öt forint bírságot veszek az őrnagyon, és az káros embert is az őrnagy saját marhájából duplául [kétszeresen] elégíttesse meg az sáfár. Ha ebben is kedvezne az sáfár az őrnaggyal egyetemben, és el nem járna benne, hát az sáfár 10 forinttal tartozzék, az őrnagy is 10 forinttal, hogy annak utána tudja egyik az másikat kártól oltalmazni. Ha pedig ő maga az sáfár, avagy az őrnagy az maguk marhájánál kárt tétetnek, és az szegény embert meg nem elégítik, hát magukon veszem meg az bírságot. 18. Az minemű ácsok arra rendeltettek, hogy a várhoz szolgáljanak, azok immár ugyan szokássá vették, hogy el nem jöttek, amikor el jönnek is elszöknek. Azért valamely nap ő nekik be kellene jönniük, és ott nem lesznek a várnál azon a napon, első nap 50 pénz legyen a bírsága, második nap egy forint, harmadik nap 2 forint, azt pedig mindjárt megvedd rajta, és ezeket az ácsokat sehová senkinek, se udvarbírónak, se magadnak, se őrnagynak ne add munkálkodni, hanem arra valók ezek, hogy az mi szükségünkre műveljenek. Ezek pedig az ácsok mindenki az maga helyéhez egy pusztát bírjon, úgy hogy ha fél vagy fertály 12 helye vagyon, annyi pusztát adjanak, hogy egész hely legyen, ha lehet azon faluban, ahol vagyon. 19. Az határokra legföljebb való gondja legyen, hogy valamely fogyatkozás azokban az ő gondviseletlensége miatt ne essék, ami miatt énnekem károm következhetnék. 20. Ami a konyhára való adót illeti, úgy mint tyúk, lúd, tikmony 13 , vaj és egyéb afféle, valamikor az udvarbíró meghagyja, avagy az konyhasáfár, és akkorra valamelyik be nem hozza, azon kétannyival vegye meg a sáfár minden okvetetlen. 21. Ami az akó gabona, zab dolgát illeti, ezután nem akarom, hogy a deák faluról-falura, házról-házra járjon, hanem tudják annak rendit, mikorra kell behozni, valamikor pedig amikor parancsolják, be nem hozza, azon is kétannyit veszek meg. 22. Ahol idegen helyek vannak, kinél a mi jobbágyinknak tartoznának, azoknak gondját viselje, és először azon helynek bíráját találja meg felőle, és ha az nem elégítteti az én jobbágyomat, azután annak a helynek udvarbíráját, ha az nem igazítja el, hát osztán oda való embert tartoztathatni érette, de jól meglássa, hogy azokat egynéhányszor megtalálja felőle, és mód nélkül ne tartson érette, hanem ha ugyan vakmerőségnek vetnék magukat és nem akarnának jobbágyainknak megfizetni. Ahol pedig nemes emberek, avagy jobbágy volnának adósak, tehát először magukat találják meg felőle. Azután amely szolgabíró járásában vagyon, azzal elégíttesse meg az mi jobbágyink, mert az bíró jót, igazat tehet. Hasonlóképpen ha valakiknek az mi jobbágyink adósak, azt is szépen eligazítsa, és megelégíttesse, de időnek előtte ki jobbágyinknak kárára esnék, arra ne erőltesse, sőt ha oly nagy dolog, ugyan törvénnyel láttassa meg.
