Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva)
negyven forintot fizessen, és minden marhája az elszökött embernek reánk szálljon, és elvegye az mi számunkra, és fölírassa. Azonképpen az mely faluban jó rideg 6 legények vannak, és azon kívül is, akiknek helyek nincsen azonképpen azokat is az faluból el ne hagyja menni, sőt még ahol jó szolgalegények vannak, azokat se hagyják az én jószágomból el menni, hanem ide édesgessék és hitegessék, ahol puszta helyek vannak, azokra szállítsák szabadságot adván reá nekik bizonyos ideig, úgy mint ahol ház nincs, három esztendeig szabadsága, ahol pedig ház vagyon rajta, egy esztendeig szabad, ha pedig valamelyik puszta helynek földeit, rétéit valaki élné, hát arra nem szükség szabadságot írnia, hanem írassa reá azt a helyt, és szolgáljon tőle. És ha azon faluban, amelyikben afféle részlegény, avagy szolgalegény lakik, üres és puszta hely nem volna, hát más faluban adjon nekik helyet az sáfár. Az kik pedig pusztát vesznek föl, hat esztendeig házat csináljanak reá, mert sokan csak azért veszik fel az pusztát, hogy míg az szabadság tart, addig hasznát veszik mind földjének, rétjének és kitelvén az szabadságnak ideje, elszöknek róla. Hogy ezért az ne legyen, az őrnagy és esküdtek ugyan bírság alatt meghagyja, hogy gondot viseljenek reá, és az embert megfogassa és megkezesítse. Ha az őrnagy elhallgatná, húsz forint bírságot vehessen rajta, és az mely faluban ez lenne, az esküdtekre is húsz forint legyen írva. 13. A puszta hely földeket senki egyéb (hanem az helyt is, aki felveszi) be ne vesse, se rétjét ne kaszálja, hanem az réteket én számomra kaszáitassa a sáfár, és a földeit is, amelyik minek leszen jó, azokat is én számomra vettesse be, csak ugyan azon falubeliekkel, amely faluban az puszták vannak. Ha pedig valaki az puszta hely rétjeit megkaszáltatná, avagy földjeit bevetné, azt mind elvegyék tőle, és az én számomra foglalják, sőt annak fölötte afféle embert a sáfár tíz forinttal megbírságolja, és minden haladék nélkül megvegye rajta. 14. Senkinek azt meg ne engedje, hogy a fiát idegen helyre, az én jószágomból kiküldené valaki, és ha valaki azt cselekedné, hát az atyját annak megfogassa, és addig az fogságból ki ne bocsássa, valameddig a fiát meg nem hozza, és megkezesítse és maga is az sáfár érette legyen, sőt ugyan az udvarbíráknak és magunknak is megjelentse, hogy módot találjunk benne, és ha kik ennek előtte el mentek volna is, és ha az én földemen kapathatja, megfogassa, sőt az ország törvénye azt tartja, hogy az falun kívül más úr jószágában is megfoghatni. Azért erről úgy viseljen gondot, hogy ő miatta a mi jószágunknak pusztulása és kára ne következzék, hogy meghozassák, hasonlóképpen se pénzt, se egyébféle marhát idegennek bárki atyjafia legyen is hozzá, az én jószágomból ki ne hagyjanak vinni, és ha valaki örökséget keresne is, elsőben törvény szerint láttassa meg azt is az kántorban, és onnan én élőmben apellálja 7 , és semmit hírem nélkül ki ne adjon, se föl ne osszon, azoknak kik nem az én jószágomban laknak, és főképpen özvegyasszonynak, ki máshová megyén férjhez az én szárnyam alól. Az mint ezt az árvák instrukciójából 8 nyilvánvalóbban megértheti.
