Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva)
186. 1614. március 26. Mivel a nemesek közül igen sokakat oly szűkös készletek és inség nyomaszt... Mivel a nemesek közül igen sokakat oly szűkös készletek és ínség nyomaszt, hogy nemcsak az alispán urat — aki az Úr 1608. és 1609. esztendejében Pozsonyban megtárgyalt, kiadott és szentesített királyi rendeletek legújabb cikkelyeinek ereje szerint köteles az ügyek újravizsgálása és lezárása előtt a nemesek viszálykodásaiban a helyszínen eljárni — megvendégelni, napi munkájának díját megfizetni s etetni nem tudják, hanem magukat és családjukat is alig, sőt csak segítséggel, azaz mások támogatásával tudják ellátni; egyrészt tehát ezért, másrészt azért is, mert házaik viszontagságos helyeken, egymástól távol vannak, és a felmerülő vitás ügyek napról napra sokasodó száma miatt az alispánok legnagyobb igyekezetükkel, gondoskodásukkal és hozzáértő fáradozásukkal sem tudnak eljutni minden egyes helyre, ahová szükséges lenne. Azért tehát, hogy a bajos lehetőségek és az érintettek szegénysége okán a perek nehogy hosszasan elhúzódjanak, és így a felek nagyobb igazságtalanságok által zaklattassanak, s tűrjék vagyonuk fölösleges kiadását, a megye nemesi közönségének beleegyezésével és jóváhagyásával egyhangúan megerősíttetett a következő: hogy saját ügyeikben és bármely egyenetlenségben, amelyekre az előbb érintett cikkelyek vonatkoznak, szabad legyen mindenkinek a bennük kifejtett szabályokra és feltételekre ügyelve akár a törvényszéken kívül, ahogy eddig is, tehát az alispán urak előtt a helyszínen, akár a törvényszék, azaz a megye közönsége előtt a pert elindítani és folytatni. A törvényszéken pedig az idéztetés első napján ki kell adni a másolatokat a perbe hívott felek számára, majd a második ülésen véglegesen dönteni kell, elzárva a további jogorvoslat lehetőségét, s gondoskodva az ítélet végrehajtásáról. Vas megye rendelete 1614. március 26-án, Szombathelyen tartott közgyűlésén, amely szerint hatalmaskodási és birtokfoglalási ügyekben nem szükséges az alispánok személyes kiszállása. A statútum az 1608. évi koronázás utáni dekrétum 4. és az 1609. évi 29. törvénycikkekre utal, amelyek értelmében erőszakoskodások, hatalmaskodás és birtokfoglalás esetén az alispánoknak az elkövetés helyszínére kiszállva kell ítéletet mondaniuk. Mivel a kiszállás, az útiköltség, a napidíj és a tisztviselők és lovaik élelmezése túl nagy terhet róttak a pereskedőkre, a megye olyan rendelkezést hozott, amely formailag ugyan nem tagadta az említett törvénycikkek jogosultságát, gyakorlatilag azonban a peres felekre bízta, hogy a helyszínen vagy a törvényszéken kívánnak ügyeikben ítéletet. — Eredetijét a Vas Megyei Levéltárban, Szombathelyen őrzik.
