Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva)

A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA A rendi hatalom megerősödése átmeneti jelenség volt. II. Ferdinánd (1619-1637) uralkodása idején ismét felerősödtek az abszolutista törekvések, szorosan összekapcsolódva a katolikus megújulással, amelynek kiemelkedő egyénisége Pázmány Péter. Felismerve az iskolák és a főurak rekatolizációjának fontosságát, kiemelkedő sikereket ért el a katolikus vallás és egyház újbóli térnyerésében. Erdély Bethlen Gábor és a Rákócziak alatt élte fénykorát. A harmincéves háborúba bekapcsolódva felmerült Bethlen magyar királysága, Erdély különállását azonban a török porta is védte, s a külpolitikai helyzet (fehérhegyi csata, 1620) változása folytán a nikolsburgi béke a bécsi béke pontjainak megerősítésére, a hét tiszántúli vármegye ideiglenes átengedésére szorítkozhatott csak. Többet Rákóczi György sem tudott elérni, s fiának kudarca mindenki számára világossá tette Erdély külpolitikai cselekvőképességének korlátait. A források bemutatják a korszak mindennapjait. A nagybirtok megerősödött. Míg a 16. század első felét a főúri és a köznemesi párt versengése jellemezte, a köznemesség ekkor már birtokait nagyrészt vagy teljesen elvesztve egy-egy főúr védelme alá húzódott, fegyveres vagy adminisztratív szolgálatot vállalva. A hosszú török béke idején a végvárak szükségleteit még inkább elhanyagolták, a betevő falatot mindkét fél rablással, foglyok ejtésével, sarcolással próbálta megszerezni.