Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ALAPÍTÁSOK KORA (Érszegi Géza)
11 [1124-1131] 49 A Szentföldre, főleg Jeruzsálembe való zarándoklás a 12. században nem ütközött akadályba, sőt magyar ispotály is létesült a zarándokok fogadására. Zsid (Zala m.). Tomaj (Zala m.) Alba: a miseing (casula) alá vett hosszú fehér ruha. Dalmatica: szerpapok liturgikus ruhája. Vászoning (subtilia vagy tunicella): az alszerpapok viselete, hasonló a szerpapok által hordott dalmaticahoz. Miseruha (casula), eredetileg harang alakú köpeny. Kápa (cappa): egész testet fedő csuklyás ruhadarab. Stóla (stóla): sálszerű 2,5 méter hosszú liturgikus ruhadarab a papi rendnek a jele. Manipulus: az izzadság letörlésére használt karon viselt liturgikus ruha. Suula = fistula (?), csövecske a kehelyből való iváshoz. Kárpit (curtina): az oltárt négy oldalról körbevevő takaró, amely a cibóriumról, az oltár fölé emelt oszlopokon nyugvó mennyezetről függött. Sekrestye (sacrarium): Az értékek őrzőhelye. A kincseket un. kamrában, többnyire a torony alján lévő, jól megerősített, kőboltozatos helyiségben őrizték. 11. [1124-1131] Mivel írva van: „az ember lelkéért váltságdíj a vagyon"... Mikor a legdicsőbb király, második István 1 kormányozza Magyarországot 2 , ugyanakkor Ambrus a győri püspök 3 , én, Acha veszprémi jobbágy 4 , nem nemtelen, nem feledve, hogy rövid az élet, mely minden óra percében rohan a nemlét felé, lelkem váltságáért és üdvéért, mivel írva van: „az ember lelkéért váltságdíj a vagyon" 5 , elhatároztam, hogy Szent MÁRTON monostorának 6 apátja: Deda jelenlétében adok valamit. Átadtam tehát négy főnyi embert szőlővel és malommal, tudniillik Burdot annak a szőlőnek művelésére és Sciphedet a malomhoz a feleségével Scinissaval és Mulundot a háztáji munkákra és egy jó szőnyeget. Ezek tanúskodásával történt: Ananias győri kanonok, aki ennek a privilégiumnak 7 az írnoka 8 volt, és Chiwa a Szent Benedek bazilika 9 papja és klerikusa 10 , Finta és Lithouch királybíró 11 valamint még sokan mások, akiket megnevezni nem tartottam szükségesnek. Acsa veszprémi várjobbágy a pannonhalmi Szent Márton monostornak lelke üdvéért négy embert egy szőlővel és egy malommal adományoz. Az írás keltezetlen, elsősorban a szövegben említett II. István király uralkodási évei alapján lehet keltezni. A megszövegezés egyszerűsége is II. István király (1116-1131) korára mutat. Az ügy tanúin kívül megnevezik az oklevél íróját is, aki mind a megszövegezője, mind pedig a letisztázója is lehetett. — Az oklevél a rajta lévő bevágások szerint hátlapjára függesztett pecséttel lett ellátva. A pecsét valószínűleg II. István király megerősítését jelentette. — Az oklevelet hártyára írták, pecsétje elveszett. A Bencés Főapátsági Levéltárban, Pannonhalmán őrzik.
