Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)

Kisortovány, Porúbka (Szlovákia). 13 Hankvágása, Hankovce (Szlovákia). 14 Zsetek, Zatkovce (Szlovákia). 15 Július 25. 16 Pünkösd utáni első vasárnap. 17 Valószínűleg a juhok szaporulatához kapcsolódó adónem. 18 Radosa, Radisa (Szlovákia). 19 Papjuknak. 20 Megye, Medzany (Szlovákia). 21 November 11. 173. 1566. november 1. Hogy az ő feje karóba ne álljon, azért küldtem fel... testét is eltemettettem, kár volna olyan vitézlő úrnak testét hogy az madarak ennék... Én ki vagyok Mustafa pasa, az hatalmas császárnak fő helytartója Buda várában. Köszönetemet az római fölséges császárnak, ki az hatalmas Szelim császárnak vagy szomszédja római császár, az hatalmas Szelim császár után vagy énnekem is szomszédom. írtam volt ennek előtte is fölségednek, én az felséged követét Barbély Miklóst semminemű bosszúságból nem tartóztattam és ő általa felségednek tudtára akartam adni az néhai Zrínyi uram dolgát, miképpen cselekedett volt szegény. Mert énnekem jó szomszédom volt, és az ő halálán most is bánkódom; evvel is megbizonyítottam, hogy az ő feje karóba ne álljon, azért küldtem fel; tisztességet tettem nekie; testét is eltemettettem, kár volna olyan vitézlő úrnak testét hogy az madarak ennék. És ő szegény ilyen törvénytelen dolgot cselekedett az ő rabján, hogy az ő rabjának Mamhut agának öccsét bevette kezességen, Mamhut agát elbocsátá. Volt három ezer arany sarcolása. Mihelyt meghozta volna váltságát, háromszáz tallér héján meghozta, legottan szegény Zrínyi uram fejét vette Vylig Mamhut agának. Immár mind az váltsága ide vagyon Zrínyi fiánál, mind Mamhut agának az öccse is. Immár felségedet azon kérem, ezt jól megértvén hogy felséged igazat tegyen ez felől. A hol oly dolog esik, kiről felséged igazat kéván, hogy én is igazat teszek. Ezt felségednek adom tudtára, hogy Pethő János uram ilyen dolgokat cselekedett, hogy egynehány levelet küldtem, kit szegény embertűi küldtem, az nagyságos gróf uramnak küldtem, és az szegény embereket megfogja, leveleket elveszi tőlük, ő magukat szidalmazza, tömlöcre hányja őket, az én leveleimet lába alá tapodja, fel nem bocsátja az nagyságos gróf uramhoz. Bizony az, hogy nem volt szándékomban mastani időben hogy én ijesztésre Vitámra menjek és az én hatalmas uramat, császárt nem azon voltam hogy felindétsam,