Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

pítjuk, érvényesítjük, hitelesítjük és megerősítjük, és azok megtartására összes királyi utódainkat és ezt az egész országot úgy kötelezzük, hogy soha, semmiféle időben, ti. új királyok választásakor és koronázásakor sem, sem pedig diétákon, vagyis az országlakosok általános vagy részleges gyűlésein ne legyen szabad azokból bármit is megváltoztatni vagy megmásítani, hanem hogy összes záradékaikban és pontjaikban szilárdul és sértetlenül fennmaradjanak. Amely dolognak emlékezetére és örök erősségére a cikkelyeket a jelen könyvecskébe összeírva és befoglalva a főpap és báró urak és nemesek s az egész ország akaratából és tanácsából magyar királyi minőségünkben használt titkos pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük. Kelt Budán, a Krisztusban tisztelendő atya, János úr, a váradi egyház püspöke, udvarunk titkos kancellárja és kedvelt hívünk kezéből az Úrnak ezernégyszáznyolcvanhatodik esztendejében, Szent Pál apostol megtérítésének ünnepén, magyar stb. királyságunknak huszonkilencedik, cseh királyságunknak pedig tizenhetedik évében. Midőn a Krisztusban tisztelendő atyák és urak, Geréb László választott és megerősített erdélyi püspök, az Apostoli Szék követe — az esztergomi érseki szék üresedésben lévén —, Péter kalocsai érsek, Gábor bíboros egri, az említett János váradi püspök, Oszvald zágrábi püspök, Zsigmond pécsi püspök, Orbán választott és megerősített győri püspök, főkincstartónk, Albert veszprémi püspök, János csanádi püspök, Miklós váci püspök, Gergely barát nyitrai püspök, János szerémi püspök és Mátyás boszniai püspök Isten egyházait szerencsésen kormányozzák. Továbbá a tekintetes és nagyságos Szapolyai Imre a Szepesség örökös ispánja és említett Magyarországunk nádora, Báthory István ispán országbíránk és erdélyi vajda, Geréb Mátyás, Dalmát, Horvát- és Szlavonországok bánja, Szakolyi András és Haraszthi Ferenc szörényi bánok, Paksi László királyi tárnok-, Vilmos Zagoria ispánja, étekfogó-, Thuróczi György pohárnok-, Guti Ország László királyi lovászmesterünk, Kinizsi Pál temesi ispán, Lendvai Bánfy Miklós pozsonyi ispán és számosan mások, akik országunk vármegye-ispánságait és tisztségeit viselik.

81 I. Mátyás királynak 1486. január 25-én kelt, a Corpus Juris szerint hatodik decretuma. A 15. század második felétől egyre inkább szükségét érezték a kortársak, hogy a jus commune-t, az ország jogát írásba foglalják. Werbőczi Hármaskönyve előtt 1486-ban is ez a szándék vezethette a Decretum maius összeállítóit. A királyok törvényeiket, törvénykönyvüket örök érvényűnek szánták, ám hatályuk nem élte túl alkotóikat. I. Mátyás király is így járt 1486-ban kiadott törvényével. A szokásjog világában, amelyben a középkori Magyarország is élt, a törvények nem rendelkeztek olyan erővel, mint a későbbiekben. Az országos törvényt, ha volt megfelelő helyi is, általában nem vették figyelembe. A Decretum maius egyrészt azért figyelemre méltó alkotás, mert a közjog és perjog tekintetében az addigi törvényeket is mintegy magában foglalja (e tekintetben jegyzeteink adnak útmutatást), másrészt több olyan cikkelye született (nádori törvényszék, há-