Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

LXV. Továbbá mivel a vármegyék nemeseinek törvényszékére a peres felek és számosan mások is, akik a törvényszékre mennek fegyveres cselédeikkel és jobbágyaikkal együtt szoktak bemenni, mégpedig lehetőleg nagy számban, és a többieket a fegyverekkel és a sokasággal megrémíteni, ezért egyrészt hogy az ilyen törvényszékre mindenki nyugodtan, szabadon, félelem és veszélysejtés nélkül bemehessen, és tisztességesen, békésen és minden akadály nélkül ott maradhasson, másrészt nehogy úgy lássák, hogy fegyverek közt elhallgatnak a törvények és jogok, elhatároztuk, hogy mind a nemeseknek, mind cselédjeiknek és jobbágyaiknak, midőn a törvényszékre készülnek belépni, mindennemű fegyvereiket szállásukon le kell tenni, és a törvényszékre fegyvertelenül kell bemenni, hogy tudják meg, hogy ott nem fegyverrel, hanem joggal kell küzdeni. Akik ezt megszegik, ha nem nemesek, az ispán vegye el fegyvereiket, és azonfelül zárja őket kalodába, s két nap és két éjjel étlenszomjan hagyja ott. Ha pedig nemes az illető, hasonlóképpen vegye el fegyverét, és azonfelül egy nehéz súlyú márkát hajtson be rajta.

70 LXVI. Továbbá mivel a vásárokon és hetipiacokon s azonfelül a kocsmákban is igen sok emberölés, megsebzés, ütlegelés, sok veszekedés és végtelen sokféle baj szokott előfordulni — az indulat ugyanis mindenütt fegyverre kap —, ezért, hogy ezentúl az ilyenfajta bajoknak is kellő gondossággal gátat vessünk, hasonlóképpen elrendeltük, hogy mindazok — bárminő rendűek legyenek is —, akik vásárra, piacra és kocsmába mennek, minden fegyverüket szállásukon tegyék le, és fegyvertelenül menjenek adni-venni és inni, és ott ugyanolyan büntetés terhe alatt mulassanak és tartózkodjanak. LXVII. Továbbá mivel a fentebbi cikkelyekben világosan meg van mondva, hogy a vármegye-ispánnak mennyit kell tennie az igazság végrehajtásában, azért hogy kötelességét kellő módon és minden akadály nélkül teljesíthesse, elhatároztuk és elrendeltük, hogyha az ilyen végrehajtások alkalmával némelyek az ispán ellen felkelnének, és ellenük erőszakot mernének alkalmazni, és így meggátolnák, hogy az igazságot, melyet végre kellene hajtania, ne hajthassa végre, az ilyenek — de előbb kiderítve az igazságot — hűtlenség büntetésével lakoljanak. Ha pedig szolgák vagy parasztok volnának, uraik tartozzanak őket huszonöt márka büntetés terhe alatt megérdemelt megbüntetésük végett az ispán kezére adni és átszolgáltatni, és azonfelül az ország szokásához képest magukat ártatlanságukra nézve tisztázni, ti. hogy az nem az ő akaratukból vagy megbízásukból történt. Ha pedig a szolgák vagy parasztok a bűntett elkövetése után elmenekülnének, az ispán a rajta esett sérelem miatt kerestesse őket, és uraik mindamellett tartozzanak magukat, mint előbb mondtuk, ártatlanságukra nézve tisztázni.

71 LXVIII. Továbbá mivel gyakran szó esik a rendes bírákról, és igen sokan kétségeskednek, hogy kik azok a bírák, és kiket kell alattuk érteni, ezért itt világosan kijelentjük, hogy rendes bírák: először a nádor, aztán az országbíró és végül, ha jelen van, a titkos kancellár, ha pedig nem, akkor az ő helyettese, aki ti. akkor a király bírói pecsétjét magánál tartja. Rendes bíráknak nevezik pedig őket, mivel bármely pert letárgyalhatnak, és egyedül ők és helyetteseik mehetnek be meghívás nélkül a törvényszékre, és hívhatnak be valamely ügy-