Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

ben, ha akarnak, másokat is tanúságtételre. Az alább írtak pedig, úgymint a tárnokmester, a főudvarmester, a dalmát, horvát és szlavón bán és az erdélyi vajda nem tekintetnek rendes bíráknak, s ezért a királyi felség bírói székére hívatlanul nem mehetnek be, és nem is kell bemenniök, azonban mégis, mivel esküdt bírák és tisztet viselők, ha valamikor önként be akarnak menni, akár jelen van a királyi felség, akár nem, be kell őket bocsátani, és nekik tisztességes helyet kell engedni. ítélőmestereiket és bírósági helyetteseiket is hasonlóképpen be kell bocsátani. Azonban a három említett rendes bíró engedélye és beleegyezése nélkül senkit sem hívhatnak be a törvényszékre. Világosan kijelentvén azt, hogy az előbb említett rendes bírák a többiek nélkül a királyi felség távollétében is minden ügyben szabadon ítélhetnek. Hogy pedig a bírói tárgyalások tisztességgel, komolysággal és érettséggel, ti. minden zaj, lárma, zűrzavar és háborgatás nélkül legyenek megtarthatók, elrendeltük, hogy a törvényház ajtai mindig nyitva legyenek, és hívatlanul senki be ne merjen lépni. Máskülönben azt, aki ezt megszegi, az erre nézve máskor megszabott, azaz száz arany büntetéssel kell sújtani, amelyért azonnal tartóztassák le, és annak megfizetéséig tartsák a csonka toronyban.

72 LXIX. Továbbá szokásuk az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból sok személy ügyét elvállalják, és azok védelmét hanyagul látják el, s nem törődnek vele, ha megbízóikat bírságokban elmarasztalják; főképpen azért, mert régi szokás szerint ilyen bírságokat csak köztörvényszékek alkalmával szoktak behajtani. Mivel azonban az ilyen köztörvényszékek, mint fentebb érintettük, el vannak törölve, és többé nem tartatnak, ezért elrendeltük, hogy ezentúl egy ügyvéd se merje több, mint tizennégy személy ügyét elvállalni és vinni. Ha pedig bírságokban marasztalják el, ennek a megbízó jószágaiból és birtokaiból mind a bíró, mind az ellenfél részére a per befejezése és az ügy eldöntése után azonnal eleget kell tenni.

73 LXX. Továbbá hogy minden ügyet és pert, amelyet eddig bármilyen dologban vagy ügyben indítottak, azon törvénykezési rend és eljárás szerint kell folytatni, elintézni és befejezni, ahogy eddig szokás volt; úgy ti., hogy az előbb írt cikkelyek úgy tekintessenek, mint amelyek a jövőbeliekre, nem pedig a múltakra lettek alkotva. LXXI. Továbbá elhatároztuk, hogyha bármilyen állású személyek, akár egyháziak, akár világiak legyenek, azt vitatnák, hogy kiváltságleveleiket a törökök, csehek, lengyelek, németek vagy más ellenségek és vetélytársak elvitték vagy elégtek és elvesztek, vagy ha az egyháziak valamelyike azt állítaná, hogy az ő egyháza sokáig világi kézen volt, ami némelykor megtörtént, és akkor a világiak által vagy másképpen jogaitól és kiváltságleveleitől megfosztatott, ha az ilyenek a királyi felség írásbeli parancsára vagy más rendes bírák megkeresésére annak a vármegyének nemeseivel — amelyekben fekszenek a jószágok, amelyek jogainak és kiváltságlevelének elvesztet vitatják — körülbelül hatvan évig terjedő dolgokra nézve bizonyítani tudják, hogy az úgy történt, az ilyen bizonyítást és nemesi tanúskodást mindenkor és minden bíróságon teljes érvényű kiváltságlevélnek kell tartani és tekinteni.

74