Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

az ispán által értesítve tartozzék azokat lefoglaltatni és az előbb mondottakat végrehajtatni.

29 XXV. Továbbá mivel meg szokott történni, hogy némelyek szükségtől kényszerítve jószágaikat és birtokaikat elzálogosítják, és noha egyéb dolgaikat is eladva azokat időközben vissza akarják váltani, és erre a célra pénzük készen van is, mindamellett azok, akiknek elzálogosították, üdvösségükről és becsületükről megfeledkezve nem akarják visszabocsátani, hanem az ügy eldöntését a nyolcados törvényszékre eltolják, hogy ti. azok hasznát beszedhessék, aminek folytán a szegények és örököseik az ilyen birtokoktól és jószágoktól örökre megfosztatnak, mivel pénzüket, melyeket egyenesen erre készítettek, vagy kénytelenek elkölteni, vagy esetleg elvesztik, hogy tehát ezeknek az uzsorásoknak gonoszságát megzabolázzuk, és ezeknek a szegényeknek kártalanításáról gondoskodjunk, elhatároztuk és elrendeltük, hogyha az ilyen uzsorások a másik fél által jog és törvény szerint felhíva pénzüket felvenni vagy azokat felvéve az elzálogosított jószágokat kiadni és visszabocsátani nem akarják, hanem azt a nyolcados törvényszékre tolják el, az ügyet a legelső nyolcadon kell tárgyalni, és úgy kell eldönteni, hogy a jószágok minden fizetés nélkül bocsáttassanak vissza, és azonnal rendeljék el a visszaiktatást, és azonfelül az uzsorást a másik fél ellenében legott olyan összeg pénznemben kell elmarasztalni, amelyben a jószágok el voltak zálogosítva.

30 XXVI. Egyebekben valahányszor valamilyen jószágok vagy birtokjogok magszakadás folytán vagy másként a koronára és következésképpen királyi adományozásra találnának visszaszállni, igen sokan szoktak előállni és azt hangoztatni, hogy ezek a jószágok rájuk szálltak, és így nemcsak alkalmatlan lármájukkal tömik teli a királyi felség füleit, hanem őfelségét, ki nagyobb dolgokkal van elfoglalva, tilalmazzák, háborgatják és akadályozzák, hogy azokba beleavatkozzék, és azokat is, akiknek őfelsége az ilyen jószágokat eladományozza, ellentmondás ürügyével gátolják, hogy magukat beiktattassák, ezt pedig leginkább azért szokták tenni, hogy addig, míg törvény útján el nem döntetik, hogy ezek a jószágok a királyi felségre vagy másokra szálltak-e, azok gyümölcseit, jövedelmeit és más egyéb hasznait beszedhessék. Miért is jelen decretumunkkal elrendeltük, hogy ha bármelyik vármegyében akármiben elhunytak magvaszakadása folytán valamilyen jogai háramlásra jutnak, és ezekről a birtokokról nyilván nem ismeretes, hanem kétes, hogy a királyi jogra vagy az elhunyt nemzetségéből való valamilyen atyafiakra vagy a nőágra tartoznak-e, a királyi felség köteles legyen a kétes ügy eldöntéséig ezeket a jószágokat lefoglaltatni, és mintegy közkézre, valamely becsületes és alkalmas ember kezéhez átadatni, akit ti. őfelsége erre ki fog jelölni, s aki időközben, míg ez a kétely megoldást és az ügy végleges eldöntést nyer, azokat a szokott és igazságos jövedelmekkel együtt kezelje. Ha azonban valamit a szokott és rendes béren felül csikar ki, köteles legyen visszaadni annak, akire az ügy eldöntése után a jószágok jutni fognak. Hozzátéve azt, hogy azok, akik azt állítják, hogy a jószágok rájuk szálltak, kötelesek egy teljes éven belül — mint a következő cikkelyben érinteni fogjuk —, akár tartanak nyolcados törvényszéket, akár nem, a nádor előtt jogaikat felmutatni és bebizonyítani, hogy a jó-