Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

szagok őket illetik. Ha ezt meg tudják tenni, a nádor parancsolja meg és foganatosítsa az ő beiktatásukat. Ha pedig nem tudják bebizonyítani, a jószágokat adják azoknak a kezébe, akiknek a királyi felség adományozta, és azok, akik azontúl is azt remélik, hogy joguk van hozzájuk, törvény útján a király kezéből keressék. Ha azonban az ilyen fiú utód nélkül elhalt emberek felesége vagy leányai ezekben a birtokokban benn maradtak, ezeket a birtokokat nem kell lefoglalni és kezükből kivenni, mielőtt az ő jogaikra nézve, ti. hogy azok öröklődtek-e és a nőágat örökös joggal megilletik-e, az igazságot ki nem derítik. A szóban lévő nők pedig kötelesek legyenek ennek igazságát, mint előbb mondtuk, egy éven belül kimutatni. És ha úgy találják, hogy ezek a birtokok a nőági jogot nem illetik, mielőtt az ilyen elhunytak feleségét azok birtokából kizárnák, a királyi felség vagy mások, akikről kiderül, hogy reájuk szálltak, vagy azok is, akiknek őfelsége azokat a birtokokat esetleg eladományozta, hitbérükre és jogaikra nézve nyújtsanak nekik teljes elégtételt. A leányoknak pedig a kiházasításuk idejéig az atyai házat az atyai birtok negyedrészével együtt az ország régi szokása szerint leánynegyed gyanánt hasítsák ki és hagyják meg. Miután azonban házasságot kötöttek és férjhez mentek, leánynegyedükre nézve pénzfizetéssel elégítsék ki őket. Ha azonban valakinek leánya vagy nővére valamely báró vagy nemes curiájából, vagy a saját atyai házából vagy máshonnét atyjának vagy fivérének hozzájárulásával és akaratával birtoktalan emberhez ment feleségül, az ilyen leányt atyja vagy fivére köteles az ilyen leánynegyedben nemesi jogon benn hagyni. Ha ellenben atyjának vagy fivérének beleegyezése és akarata nélkül cselekedett így, leánynegydi részében ne legyen nemesi joga, hanem pénzfizetéssel kapjon kielégítést. És ebben az esetben leánynegyedét ne kereshesse birtokban, hanem csak pénzbeli kielégítéssel, amint az ilyen szokást és rendelkezést köztudomás szerint eddig is megtartották.

31 XXVII. Azonkívül elrendeltük, hogyha a királyi felség valakinek jószágokat és birtokokat vagy bárminő más birtokjogokat akár magszakadás folytán, akár királyi jog címén vagy bármely más címen adományoz, és az iktatás alkalmával ellentmondanak, a felkérő tartozzék az ellentmondásnak engedni és helyet adni, és az ellentmondással szemben azokat ne vegye birtokába. De ha az ellentmondó csak újabban lépett azon jogok birtokába, és azok előbb nem voltak az ő birtokában, az ellentmondó tartozzék — mint a fenti cikkelyekben már érintettük — az adománylevél keltétől számítva egy éven belül, akár tartanak nyolcados törvényszéket, akár nem, a királyi felség vagy a nádor vagy erre kijelölt ítélőmestereik előtt jogaikat felmutatni, ellentmondásukat megokolni és egyúttal kimutatni, hogy azok a jószágok a legerősebb jogon őt illetik. Máskülönben a királyi felség vagy a nádor, a jelen szabályzat erejénél fogva, dobja ki azokból a jószágokból, és adja azokat annak, aki felkérte; és azonfelül kényszerítsék az ellentmondót, hogy bármilyen hasznot vett légyen ugyan be időközben azokból a jószágokból, térítse meg. Ha ellenben a jószágok már előbb is az ellentmondó kezén voltak, a felkérőnek, a fent írt cikkelyek értelmében, a nyolcados törvényszéken kell az ő kezéből jogait keresni.

32