Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

lyét, továbbá a felséges Ferdinánd urat, Szicília királyát 7 , a császári felség és a felséges király, illetve Magyarország között kötött és az Apostoli Szék által jóváhagyott korábbi egyezségek azonban sértetlenül maradnak. Elrendeltetett továbbá, hogy a béke megőrzése végett egyik fél se tartson semmilyen rangú embert földjein, illetve uradalmain a másik fél kárára vagy sérelmére. Szintén elhatároztatott, hogy mostantól egyik fél se háborgassa a másik fél alattvalóit közvetlenül vagy közvetve a másik fél akarata ellenére, hanem en­gedjék azokat szabadon engedelmeskedni igaz uruknak, és ha ennek valami­lyen eddigi kötelezettség ellentmondana, az eme írás folytán legyen semmis, és teljességgel veszítse érvényét. Ezenkívül adassék vissza a császári felség szövetséget illető levele, ha a királynál vagy embereinél van. Elrendeltetett továbbá, hogy miután a királyi felségnek bemutatták a Cseh Királyságba és a szent birodalmi választófejedelemségbe történt beiktatásról szóló, hozzájárulást tartalmazó levelet, a Szent Római Birodalom szokása sze­rint és abban a formában, ahogyan az a cseh király elsőszülött fiának adatott, a változtatandók változtatásával, a királyi felség tüstént vonja ki síkmezei se­regét a császári felség területéről, és adjon elismervényt a császári felségnek, amely a szokásos esküt tartalmazza. A császári felség pedig első találkozásuk alkalmával személyesen adja át a királynak az említett királyságot és választó­fejedelemséget. Hasonlóképpen megegyeztek abban, hogy amennyiben a lengyel király el­sőszülött fia vagy maga a lengyel király az említett beiktatás miatt háborút in­dítana a császári felség ellen, akkor a királyi felség lehetősége szerint köteles és tartozik segítségére sietni, mintha szeretett apja lenne, mivel miatta szenve­di el a méltánytalanságot. Megegyezés történt arról is, hogy a következő vízkereszt ünnepe táján le­gyen országgyűlés Krombs 8 városában, ahol jelenjenek meg mind Alsó-, mind Felső-Ausztria rendjei, s az itt megjelentek valamennyien és egyenként szaba­don és korlátlanul tartózkodhassanak ott és térhessenek haza. Megállapodás történt továbbá arról, hogy ama országgyűlésen Alsó- és Felső-Ausztria mind a négy rendje tartson összeírást, és a császári felség vo­natkozó levele szerint kötelezze magát arra, hogy a királyi felségnek a közeli Szent Márton napján Hamburgban 9 ötvenezer forintot fizet, magának a király­nak vagy e célra küldött embereinek. Hasonlóképpen a következő Szent Már­ton napján újabb ötvenezer forintot tartoznak fizetni ugyanazon a helyen a ki­rály vagy emberei kezéhez csel és csalárdság nélkül. Amennyiben ezt az ösz­szeget az említett határidőben nem fizetnék meg, úgy a királyi felségnek sza­bad legyen azt bármi módon, bármilyen kár okozásával behajtania az egyezség sérelme nélkül; az összes többi határozat épségben és érvényben marad. Megállapodtak abban is, hogy mind a császári felség, mind a haza rendje­inek kötelezvénye az említett összegről, valamint a király feloldozó levele és valamennyi vár és város nyugtatványa a megállapodás szerint hű kezekbe ke­rül; eme iratok átadása után pedig a királyi felség és emberei által a háború-

Next

/
Thumbnails
Contents