Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

ban elfoglalt várak és városok tüstént visszaadatnak a császári felségnek és azoknak, akiket illetnek. Elrendeltetett továbbá, hogy az iratok átadása és a városok, várak és helységek visszaadása során ne történjék újabb erőszakoskodás azok lakóival szemben, sem zsákmányolás vagy egyéb zaklatás, hanem a király emberei saját javaikkal beérve távozzanak a lakosok sérelme, továbbá csel és csalárdság nélkül; másfelől viszont engedjék, hogy a király emberei is sértetlenül távozzanak javaikkal együtt. Megegyeztek abban, hogy a császári felség szövetséges alattvalói, akik azelőtt a királyi felséghez csatlakoztak, személyükben és javaikban biztonságban és nyugalomban legyenek, császári kegy illesse őket, miként a császári felség többi alattvalóját, és kapjanak a császári felségtől megbocsátó levelet, ha kívánják, miután a kötelező hűségről és engedelmességről írást adtak. Elvett ingó és ingatlan javaik minden nehézség nélkül adassanak vissza, ők maguk pedig a háború idején a Dunánál vagy máshol emelt bástyáikat rombolják le és semmisítsék meg. Készséggel és haladéktalanul hagyjanak fel az eddigi törvénytelen vámzsarolásokkal mind szárazon, mind vízen vagy bárhol másutt, és többé ne tegyenek ilyet, hanem a többi lakosokhoz hasonlóan teljes és kötelező hűséget tanúsítsanak a császári felség iránt, a kiközösítettek pedig kapjanak feloldozást. Hasonlóképpen megegyeztek abban, hogy a király és a szövetkezettek közötti kötelező leveleket kölcsönösen visszaadják, s azok eme írás erejénél fogva megsemmisíttetnek és semmisnek ismertetnek el. Elrendeltetett továbbá, hogy valamennyi városlakó és bármilyen rangú nemes vagy nem nemes, egyházi és világi személyek, akik abban a háborúban a királyi felséggel tartottak, mostantól biztonságban legyenek, s ne róhassa azt fel nekik a császári felség vagy bárki más, hanem teljes kegyelemben részesüljenek. Határozat történt végül azokról a zsoldosokról, akik a császári felségtől a királyhoz pártoltak, hogy ti. a császártól követelt zsoldjukkal kapcsolatban a Krombsban tartandó legközelebbi országgyűlésen döntsenek, és velük jogszerű egyezségre jussanak. Az említettek megerősítésére és tagadhatatlan bizonyítékaként adtuk eme függő pecséttel ellátott írásunkat Mátyás király részére, és tőle azonos tartalmú függő pecsétes írást kaptunk. Kelt Gmunden

10 nevű városunkban, december első napján, az Úr 1477. évében, császárságunk 26., római királyságunk 38., magyarországi stb. királyságunknak pedig 19. évében. A gmundeni békeszerződés. IV. Frigyes császár és Mátyás király között egyre inkább elmérgesedő viszony háborúba torkollott, amelynek első szakaszát a Gmundenben aláírt békeszerződés zárta le. A háború, mivel a szerződésben meghatározott hadisarcot IV. Frigyes nem fizette meg, folytatódott, a béke Mátyás királynak mégis jelentős diplomáciai sikert hozott. A békeokmány az egymással ellenséges felek közötti szerződés szép példája, amelyet Mátyás ki-