Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

szkítáknál és a gótoknál kevélyebbeknek, mintha éppen Minerva 6 szobrát ra­gadták volna el, hanem úgy értékeljék a dolgot, hogy eme győzelmet a cseh király támogatása révén szerezték, aki a vad oroszlánokat a ketreceken belül kordában tartotta. Ez pedig a királyoknak és az országoknak is a legnagyobb hasznára van, legalábbis amint én gondolom, aki egész életem során azon fo­gok munkálkodni, hogy a királyokat és az országokat mindenütt a zavartalan béke boldogítsa és örvendeztesse. Mindezek dolgában legfelségesebb királyom is abban a reményben ír most királyotoknak, hogy neki senki sem tulajdonítja közét semmi szennyhez vagy rászórt mocsokhoz, és a hazug fecsegők révén semmi esetre sem piszkolódik be a királyok tisztessége, illetve nyíltszívűsége. Mert már egyező okokból, a jelen oklevél szellemében, hasonló módon írt a lengyel királynak is, aki pilla­natnyilag Litvániában tartózkodik. Az még amikor Lengyelországban volt, at­tól tartva, hogy vele kapcsolatban hamis magasztalásával Laventinus 7 püspök esetleg a tárgyalt problémát illetően valami olyan gyanút ébreszt, amely által királyunk pártütői még jobban felbátorodhatnának, tulajdon elővigyázatosságá­val elejét vette királyunk aggodalmának, és követe, Ostrorogi János 8 választott zámai püspök által önként tisztázta magát az efféle gyanúsítás alól, kijelent­vén, hogy noha sűrűn zaklatták a pártütőink számára nyújtandó segítség miatt, de ő minden erre vonatkozó ösztönzést teljesen elhárított magától. Most leg­utóbb pedig egy másik követe révén felajánlkozott királyunknak, hogy ha e do­logban valamilyen fogadalomra vagy különleges szerződésre is szükség lenne, ő eltökélten kész ennek eleget tenni. Hogy királyom levelének kézhezvétele után mit fog írásban válaszolni, közölni fogom azt is főtisztelendő atyaságo­tokkal, minthogy olyasmit szabadon megtehetek, ami a királyok közötti kétol­dalú bizalmat tovább szilárdítja. Egyébiránt, főtisztelendő atya, ha írásom netán nem lenne kellőképpen vá­lasztékos, elnézését kérem a nálunk honos stílusért. Hisz még a feddést is szí­vesen fogom főtisztelendő atyaságotoktól fogadni, ahogyan az írás mondja: „Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál ...". 9 Ha valamikor majd alkalom adódik, hogy atyaságotokat személyesen is láthassam, nincs az a fáradság, amit nehezen viselnék ennek érdekében, de az is gyönyörűségemre lesz, hogy a trónon ülve láthatom a királyt, akivel — emlékszem — annak idején kegyes­ségetek folytán együtt étkeztem főtisztelendő atyaságotok asztalánál, s akit fo­golyként láttam azután Bécsben. A legnagyobb alázattal kérem, hogy amikor lehetőség engedi, ajánljon engem az ő figyelmébe. Kelt Prágában, az Úr stb. [14]67. esztendejében, február 19-én. Főtiszte­lendő atyaságotoknak szerény szolgálója: Heimburg G(ergeíy) Heimburg Gergely levele Vitéz Jánoshoz. Vitéz János esztergomi érsek, fő- és titkos kancellár 1465 decemberében diplomá­ciai úton próbálja rávenni Podjebrád György cseh királyt, hogy a Magyarország észak­keleti részében garázdálkodó cseh testvéreket megfékezze. Végül Mátyás király 1466ja­nuárjában fegyverrel leverte őket, és megtisztította tőlük az északkeleti országrészt. Vi-

Next

/
Thumbnails
Contents