Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

szkítáknál és a gótoknál kevélyebbeknek, mintha éppen Minerva

6 szobrát ragadták volna el, hanem úgy értékeljék a dolgot, hogy eme győzelmet a cseh király támogatása révén szerezték, aki a vad oroszlánokat a ketreceken belül kordában tartotta. Ez pedig a királyoknak és az országoknak is a legnagyobb hasznára van, legalábbis amint én gondolom, aki egész életem során azon fogok munkálkodni, hogy a királyokat és az országokat mindenütt a zavartalan béke boldogítsa és örvendeztesse. Mindezek dolgában legfelségesebb királyom is abban a reményben ír most királyotoknak, hogy neki senki sem tulajdonítja közét semmi szennyhez vagy rászórt mocsokhoz, és a hazug fecsegők révén semmi esetre sem piszkolódik be a királyok tisztessége, illetve nyíltszívűsége. Mert már egyező okokból, a jelen oklevél szellemében, hasonló módon írt a lengyel királynak is, aki pillanatnyilag Litvániában tartózkodik. Az még amikor Lengyelországban volt, attól tartva, hogy vele kapcsolatban hamis magasztalásával Laventinus

7 püspök esetleg a tárgyalt problémát illetően valami olyan gyanút ébreszt, amely által királyunk pártütői még jobban felbátorodhatnának, tulajdon elővigyázatosságával elejét vette királyunk aggodalmának, és követe, Ostrorogi János

8 választott zámai püspök által önként tisztázta magát az efféle gyanúsítás alól, kijelentvén, hogy noha sűrűn zaklatták a pártütőink számára nyújtandó segítség miatt, de ő minden erre vonatkozó ösztönzést teljesen elhárított magától. Most legutóbb pedig egy másik követe révén felajánlkozott királyunknak, hogy ha e dologban valamilyen fogadalomra vagy különleges szerződésre is szükség lenne, ő eltökélten kész ennek eleget tenni. Hogy királyom levelének kézhezvétele után mit fog írásban válaszolni, közölni fogom azt is főtisztelendő atyaságotokkal, minthogy olyasmit szabadon megtehetek, ami a királyok közötti kétoldalú bizalmat tovább szilárdítja. Egyébiránt, főtisztelendő atya, ha írásom netán nem lenne kellőképpen választékos, elnézését kérem a nálunk honos stílusért. Hisz még a feddést is szívesen fogom főtisztelendő atyaságotoktól fogadni, ahogyan az írás mondja: „Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál ...".

9 Ha valamikor majd alkalom adódik, hogy atyaságotokat személyesen is láthassam, nincs az a fáradság, amit nehezen viselnék ennek érdekében, de az is gyönyörűségemre lesz, hogy a trónon ülve láthatom a királyt, akivel — emlékszem — annak idején kegyességetek folytán együtt étkeztem főtisztelendő atyaságotok asztalánál, s akit fogolyként láttam azután Bécsben. A legnagyobb alázattal kérem, hogy amikor lehetőség engedi, ajánljon engem az ő figyelmébe. Kelt Prágában, az Úr stb. [14]67. esztendejében, február 19-én. Főtisztelendő atyaságotoknak szerény szolgálója: Heimburg G(ergeíy) Heimburg Gergely levele Vitéz Jánoshoz. Vitéz János esztergomi érsek, fő- és titkos kancellár 1465 decemberében diplomáciai úton próbálja rávenni Podjebrád György cseh királyt, hogy a Magyarország északkeleti részében garázdálkodó cseh testvéreket megfékezze. Végül Mátyás király 1466januárjában fegyverrel leverte őket, és megtisztította tőlük az északkeleti országrészt. Vi-