Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

143. [1467.] február 19. A királyok nyomdokát követve legyen az országlakosok között is valami olyan egyenesszívűség, amelyet nem zavar a nyelvek különbözősége, és amely a jóakarattal s a megbecsüléssel kapcsolódik össze... A Krisztusban főtisztelendő atyának és úrnak, a nagyrabecsült [Vitéz János]

1 úrnak, [Heimburg Gergely]

2 a legnagyobb alázattal ajánlja magát! Örömmel tölt el, hogy a legfelségesebb úrnak, Magyarország stb. királyának ügyei szerencsésen alakulnak. Amikor első ízben, legfelségesebb király uratoknak Boszniából történt visszatérése után,

3 vagy a királyi katonák, vagy azoknak a bizonyos testvéreknek a cinkosai, vagy csalárdságból, vagy talán a végzet elkerülhetetlenségéből összeütközést robbantottak ki (biztosat erről mindmáig semmit sem tudok, s forrásom sincs a szóbeszéden kívül), már akkor azon a meggyőződésen voltam, hogy királyunknak övéit akadályozólag legott közbe kell lépnie, és ezzel — ha előbb mindkét részről szabadon engedik a foglyokat, és ha az idegen királyságban már régebben kialakított és kiépített hatalmat szintén teljesen felszámolják, vagy leteszik királyunk kezébe — Magyarország egész területével megszabadulna az ellenséges megszállástól, s így a királyok és az országok között fennmaradna a békének, a cselvetés minden gyanújától mentes biztonsága. És ámbár tudom, hogy a közjog mindenféle titkos gyülekezetet és összeesküvést kárhoztat, de annak alapján már a polgárjog legrégibb előírása is tiltólag rendelkezett a meg nem engedett szövetkezésekről, ahogyan a szent khalkedoni zsinat

4 is határoz: „az összeesküvések és titkos szövetkezések bűnét, amelyet a görögöknél fratrea-nak mondanak, törvények tilalmazzák, ha tehát az összeesküvők vagy fratrea-t alkotók egyházi személyek stb., veszítsék el rendjüket." Mindezt csak azért kedves nekem felemlíteni, mert midőn még László

5 király idejében kegyességetek folytán főtisztelendő atyaságotoknál múlattam időmet, éppen atyaságotok szerkesztette meg — unszolásom nyomán is — a zsinatok könyvét, amely az előbb idézetteket a khalkedoni zsinat végzéseiben tartalmazza, s ugyanabban kétszer is említés esik a fratrea szóról. Azért éreztem a fentebbi gondolat megfogalmazására késztetést, mert tudniillik én minden igyekezetemet arra fordítottam, hogy amiképpen a királyok között szövetség kovácsolódott — amelyet soha másnak, mint tiszta szándékúnak nem éreztem és főképpen nem tapasztaltam —, a királyok nyomdokát követve legyen az országlakosok között is valami olyan egyenesszívűség, amelyet nem zavar a nyelvek különbözősége, és amely a jóakarattal s a megbecsüléssel kapcsolódik össze. Miután azonban a sors rendelése úgy hozta, nem fojthatom magamba a figyelmeztetést — bár bölcs és érett, mindenben előrelátó férfiúnak mondom —, hogy a mostani, fölöslegesen eltúlzandó győzelem ne szüljön elbizakodottságot, s hunjaitok vagy pannonjaitok ne mutatkozzanak se a mi szlávjainknál, se pedig az illíreknél vagy a liburiaiaknál, de főképp ne a