Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

azért ajándékozta vissza az ő ájtatosságát és hitbuzgalmát a fiúban, hogy testének gyümölcsét az ország dicsőségére még előbbre vihesse. Ébreszd fel hát legjobban, szeretett fiam, lelked legyőzhetetlen vitézségét, amelyet a mindenható Isten is és atyád is — mintegy a fogantatás pillanatában — beléd oltott, vértezd fel magad bátorsággal, kövesd vagy inkább múld felül az apai vitézséget; rendelkezésedre állnak országodnak elszánt s a leghevesebb harckészségtől fűtött férfiai és katonái, akik bátor szívvel szoktak szembeszegülni a törökökkel, és felülmúlhatatlanul kemény testi erővel tartóztatják fel az ellenség rohamát, egyetlen király és ország hatalmas kitüntetése és halhatatlan dicsősége az, hogy minden kereszténynek fala és előretolt erőssége legyen, hogy ne habozzék magát Isten házáért védőbástyául kitenni, hogy ne riadjon vissza Krisztus hitét és országát védelmezve vérét ontani, hogy ne féljen a lelkeket e világban elveszíteni, s hogy megnyerje azokat a jövendőben Krisztus számára, ami bizony semmihez sem hasonlítható kitüntetés, nemes erény, felbecsülhetetlen megtisztelés, mérhetetlen diadal. Tovább is taglalhatnánk ilyen értelmű meggyőződésünket, ha nem tudnánk, hogy felségedet önnön hitbuzgalma mennyire hevíti. És mert tisztában vagyunk vele, legkeresztényibb fiam, hogy a magad, illetve országod erénye és vitézsége micsoda Istentől rendelt támaszát jelentik a keresztény világnak, mindazt a segítséget megadtuk számodra, amelyet a méltányosság és az ésszerűség figyelembe vételével képesek vagyunk és tudunk nyújtani, illetve amennyire a pápai területek erejéből telik, és meg is fogjuk adni nap mint nap, minthogy lelki adományokkal is elláttuk mindazokat, akik az oly nagyon áldott hadjáratra útra kelnek, nevezetesen is a teljes bűnbocsánat ama ajándékával, aminél az Apostoli Szék nagyobbat lelki kincstárából — úgy véljük — semmit nem adományozhat, nemkülönben pedig imákkal és könyörgésekkel is szakadatlanul fohászkodunk majd Istenhez, hogy napjainkban a te hadi erényed szolgálata révén tiporja le ellenségeinket, védje meg a hitet, s adja meg számodra a hőn óhajtott győzelmet a roppant kegyetlen ellenség fölött; és erősen hisszük is, hogy az apostolok legszentebb fejedelmének érdemei és közbenjárása kieszközölhetik majd ezt, hiszen ő az, aki mint kegyes pásztor megkapta a bárányokat, hogy az Úr parancsát követve Krisztus hitében megőrizze őket, és aki soha nem szűnik meg imádkozni érettünk. Ha pedig ő kegyes teendőinek gondját Isten egész népére mindenütt kiterjeszti, hogy ne állna még inkább ti mellétek, tulajdon neveltjei mellé, akik számára a hit által Krisztusban új életet adott; Jézus Krisztus az Úr minden kegyelmével segíteni fog benneteket, védelmezze meg az összes veszedelemtől felségedet országával együtt, és a földi életpálya végén tegyen részesévé az örök élet jutalmának. Beleegyezésünkkel találkozott követeid ama kívánsága is, amelyben a török [szultánnak] a — testvéri öldöklés, illetve viszálykodás elől kimentett és ez ideig az Apostoli Széknél nevelkedett — fivérét

7 kérték tőlünk átadni felséged számára. Születésének megfelelő s rangjához méltó nevelést kapott, jó természetűnek és jó adottságokkal rendelkezőnek mutatkozik. Meggyőződésünk, hogy akár az elsajátított keresztényi jóság, akár az iránta megnyilvánuló jótétemények következtében hű marad hitünkhöz. Odaadjuk őt Felségednek, és