Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

Ausztria hercegségünkbe tört be, és mindkettőt, tudniillik az előbb említett megyéket és hercegséget prédájává és zsákmányává tette, tűzzel felégette, súlyos és felbecsülhetetlen anyagi károkat okozva azokban; aztán valóban a főpapok és bárók és országunk nemesei azzal a megfontolással, hogy távollétünkben nem tudtak nélkülözni valamiféle vezetőt, a mi nevünkben ennek az országunknak a kormányzójává tették, ő pedig ebben a tisztségében, ha az ország valamiféle védelméről gondoskodott is, mindazonáltal híveinkre annyi bajt, zaklatást és erőszakot hozott, hogy ugyanezen híveinknek máig is tartó mindennapi panasza olyan dolgokat hoz tudomásunkra, amelyeket e levelünkben mind felsorolni nem áll szándékunkban, s hely sincs rá. Közülük néhányat azonban említésre igen méltónak tartottunk. Hányszor támadta meg és fosztotta ki ugyanis a mi rácországi hívünk, György despota földjeit és birtokait, olykor törököket is odavezetve, és vette ostrom alá, foglalta el várait. A havasalföldi és moldvai vajdáinkkal, a hozzánk és országunkhoz hű híveinkkel azt tette, hogy az egyiket megölette, a másikat elűzette, és a helyükre másokat állított, akikről azt gondolta, hogy az ő lekötelezettjeinek kell lenniük. És ámbár eközben végre kiszabadulván az említett római császár úr kezei közül, és e szabadságunk elnyerése után a lehető leghamarább, miután ennek az országunknak a birtokbavételét ugyanennek az országnak hozzánk hű főpapjai és bárói meglátogatva bennünket az egész ország nevében előadták és felajánlották; maga Hunyadi János kormányzó is más főpapjainkkal és báróinkkal együtt, amikor végre elindultunk birtokunk ilyen módon való átvételére, elénk jött, és mi az összes említett túlkapásait és minden egyes bűnét és vétkét is elengedtük neki, és ezenfelül őt magát magas tisztségekkel és nagy adományokkal láttuk el, egyebek között neki adományozván a besztercei főispánságot több más várunkkal együtt, és egyedül csak a kormányzó címet változtatván meg e Magyarországunknak főkapitányává tettük, és amikor a fent érintett Csehországunk koronájának felvételére utaztunk el, magát az országot minden egyes királyi jövedelmünkkel együtt az ő kezére bíztuk, és reméltük a neki adományozott igen gazdag javadalmak és a legfőbb tisztségek alapján, hogy ő a legőszintébb hűséggel fog királyi felségünk érdekében eljárni. De a dolognak messzire más eredményét kaptuk. Ugyanis midőn a fent említett Csehországunk koronáját felvéve elhatároztuk, hogy ebbe az országunkba visszaindulunk, és élvezzük annak belátásunk szerinti birtoklását, küldtünk néhány követet és többeket a főpapjaink és báróink közül is, akik őt felkeresték, hogy ő azon hűségbeli elkötelezettség alapján, amellyel nekünk tartozott, szolgáltassa vissza királyi várainkat, és fizesse vissza jövedelmeinket, és egyébként ne avatkozzon ezekbe. De ugyanez a Hunyadi János kimutatta, milyen érzülettel viseltetik irántunk. Ugyanis csak üggyel-bajjal, sok fáradozás és nehézség után ragadtuk ki kezei közül budai várunkat, az összes többit és királyi jövedelmünket akaratunk ellenére megtartotta; és felségünk elé járulni, ide Buda városunkba jönni nem akart, csak miután tőlünk egy igen szűkszavú, bántatlanságot biztosító levelet csikart ki, és azután távozván, sohasem akart visszatérni, bár többször volt meghíva. Ámde Rácországot, a törököket oda vezetve, általuk feldúlatta, kifosztatta és felégettette, és Rácországunknak felségünk iránt