Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

szembeállították velünk, s ennek következtében mi az előbb említett Frigyes és Ulrik grófokra, valamint a hozzájuk csatlakozókra megneheztelvén, őket ke­gyelmünkből kirekeszteni törekedtünk. Mivel azonban most közöttünk, illetve az előbb említett Frigyes és Ulrik grófok között bizonyos tárgyalások folynak, az eddig felmerült ellentétek lecsillapodtak a jó békesség érdekében, és az egyetértés becsületre jutott: ezért elkerülni kívánván a viszálykodás alkalmat­lanságát úgy ítéltük meg, hogy hasznosabb ezen Frigyes és Ulrik grófokat tel­jes kegyelemben részesíteni, mintsem az ország romlásával táplálni a széthú­zások alkalmatlanságait. Erre tekintettel, s hogy ezen Frigyes és Ulrik grófok irántunk és királyi kegyelmünk iránt nagyobb bizodalommal legyenek, és a hű­ség megtartására nagyobb alkalmatosságot nyerjenek, a mai napon itt, Szom­bathelyen, a győri püspökség mezővárosában érett megfontolással és elhatáro­zott szándékkal, őszinte szívvel és tiszta érzéssel, a tiszteletre méltó Thyffer-i Márton úrnak és a nemzetes Packenstein-i Meussenreutter János kancellárnak — akiket az előbb mondott Ciliéi Frigyes és Ciliéi Ulrik grófok rendeltek ki parancsolatuk erejével a maguk részéről az alább írt eskünek a meghallgatásá­ra és tőlünk való elfogadására — a jelenlétében, test szerint is megérintve az életadó kereszt jelképét és a szentek szent ereklyéit, a következő módon és ezekkel a szavakkal tettünk esküt. Én, az előbb mondott Ulászló király esküszöm nektek, tiszteletre méltó Márton úr és nemzetes János kancellár, a mondott Frigyes és Ulrik grófok, valamint utódaik, mint Magyarország koronájának igaz és törvényes tagjai, hí­veink és hűséges alattvalóink iránt, továbbá a hozzájuk csatlakozottak, hason­lóképpen mint híveink iránt királyi jóakarattal mindig kegyes és kegyelmes leszek, egyszerűen letéve és lecsillapítva lelkem minden indulatát, vagyis a bosszúságból fakadó haragot, amelyet ezen grófok vagy közülük valamelyik ellen vagy a hozzájuk csatlakozottak ellen bárhol és korábban bármikor táplál­tam. Továbbá hogy ezen Frigyes és Ulrik grófokat, mint előbb mondott orszá­gomnak tagjait az összes és minden egyes, mind a mostani és mind a jövendő­beli ellenségükkel, vetélytársukkal és ellenfelükkel — bármilyen állapotúak, rangúak és helyzetűek is legyenek ezek, még ha az én barátaim vagy rokonaim is — szemben hatalmam által mindig megsegítem, megoltalmazom és megvé­delmezem, s nem vonom meg sem szóval, sem tettel a kegyelmemet tőlük, tudniillik Frigyes és Ulrik grófoktól vagy közülük valamelyiktől semmilyen végre sem. Nem szolgálok tanáccsal, sem egyetértéssel annak, aki bárhol ezen Frigyes és Ulrik grófok vagy közülük valamelyik ellen helyzetük és személyük ártalmára vagy veszedelmére tárgyal és cselekszik, hanem irántuk és közülük bármelyik iránt, valamint a hozzájuk csatlakozottak iránt is királyi kegyelem­mel leszek, nekik vagy közülük bármelyiknek királyi kegyet és kegyelmet nyújtok. A közöttem és ezen grófok között létrejött és más okiratokba foglalt végezéseket teljesítem, s csel és csalárdság nélkül betartom. Úgy segéljen en­gem az Isten, az ő szülőanyja, a boldogságos Mária, a szent kereszt életet adó jelképe; úgy segéljenek az összes szentek és Isten szent evangéliumai. Mindezeknek a dolgoknak az erejéül és tanúbizonyságául kiadtuk jelen, a függőpecsétünk erejével megerősített oklevelünket.

Next

/
Thumbnails
Contents