Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)
amelyet a nagyságos Kusali Jakcs Mihály és Tamási Henrik székely ispánok 4 és a vitézlő Varoskezi Lépes Loránd 5 erdélyi alvajda pecsétjükkel hitelesítettek, kérve minket illő tisztességgel, hogy e jegyzék tartalmát szóról szóra oklevelünkbe bevegyük, és nekik kiadni méltóztassunk. A fent írt jegyzék összefoglaltatott és bevégeztetett Szent Mihály arkangyal ünnepének nyolcadik napján 6 s más erre alkalmas és szükséges napokon Apáti faluban. Egyfelől Erdély eme részeinek összes nemesei, kiknek részéről az ugyanazon összes nemesek által megválasztott alulírt nemesek, úgymint Suki János, Rődi Cseh fia László, Budai István, Drági Jakab, Iklódi Beke fia Miklós, Valkói Benedek, Bodoki Péter, Szeszármai Farkas János, Kodori János fia... Miklós, Farnasi Dénes, Turi Péter, Csáni Torda fia László, Bogáthi Péter, Szentgáli Barnabás fia Miklós, Darlaci..., Almakeréki Apa fia Miklós, Fejéregyházi Salamon fia Mihály, Diódi Mihály, Csesztvei Jakab, Aranyi Miklós, ugyancsak... Miklós, másfelől az előbb mondott kapitányok és a parasztok egész közösségének nevében és személyében Budai Nagy Antal, 7 Széki 8 Nagy Tamás, Kendi Mihály és Gál, Virágosberki Oláh Mihály és Kolozsvári János mester kapitányok, továbbá Gazda Benedek Diós 9 faluból, Vajdaházi 10 Nagy Pál, Újfalusi 11 Kovács Bálint, Csergői Gergely, Buzai 12 Geréb Balázs, Almási 13 Nagy Illyés, Sombori 14 Hencz István, Alparéti 15 Bán László, Valkay Miklós Hunyadról 16 ugyanazon egész köznép és parasztok által az alábbiak elvégzésére és elintézésére megválasztattak és kiküldettek. A felsorolt nemesek a maguk és valamennyi nemes, ugyanúgy a kapitányok és a parasztok hasonlóképpen a maguk, valamint az összes parasztok személyében addig is, míg követeiket az alul írandó módon a császár úrhoz elküldik, és míg azok a mi ugyanezen császár urunktól visszatérnek, mindkét fél egyezsége és egyetértése érdekében maguk közt ilyen módon kötnek békét. Tehát minden jobbágyi állapotú ember vagy paraszt az ő földesurának egy egész évre egy nyolc ökörrel felszántható egész ekealja föld után számítva egy aranyforintot tartozik fizetni, fél ekealja föld után fél forintot, és két ökörrel vagy lóval felszántandó föld után huszonöt dénárt az éppen érvényben levő pénzben. Ha pedig valamelyik parasztnak szántásra alkalmas barma nincsen, de van más marhája vagy jószága, nevezetesen juha, kecskéje és tehene vagy szőlője, mely egy ekealja értékével felér, hasonlóképpen egy aranyforintot tartozik fizetni. Akinek pedig ilyen állatokból vagy jószágokból kevesebbje van egy ekealja értékénél, számítás vagy becslés alapján tartozik fizetni. Akinek pedig nincs állata, nevezetesen barma és apró marhája, s nem másként, csak saját kezével, favágással vagy gabona cséplésével keresi eleségét és ruháját, évenként tizenkét dénárt tartozik adni. Mindezt oly módon, hogy az említett [parasztok] földesuraiknak az előbb mondott összes fizetségeknek a felét a most következő hitvalló Szent Márton napjára 17 teljesen kifizetni tartoznak. Továbbá ugyancsak minden paraszt vagy jobbágy ugyancsak egy teljes esztendőben a régóta szokásos módon három ajándékot köteles szolgáltatni urának a szokott határidőben. Hasonlóképpen mindenik közülük évenként egy napot tartozik szolgálni urának bármilyenfajta szolgálattal, amelyet földesura számukra elrendel, mégpedig úgy, hogy akik ebben az évben azt a napot ura-
