Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL Mária királyné 5 éves uralkodása után Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) lett a magyar király. 1410-ben elnyerte a választott német-római király méltóságát, 1433-ban pedig német-római császárrá koronázták. Magyarországi uralkodásának 50 éve alatt a megerősödött bárói ligák egyetértésével kormányzott. Az európai nagypolitika egyik alakítójaként sokat időzött távol országától. Az 1396-os nikápolyi vereség után védekező politikát folytatott a törökkel szemben. Ebben felhasználta a balkáni országok erejét is, és kiépítette a déli végvári rendszert (Nándorfehérvár megszerzése). Hadügyi reformja kapcsán megyei bandériumokat szervezett és felállította a telekkatonaság intézményét. Bár különösen uralkodása első tíz esztendejében támogatóinak könnyen adományozta a királyi uradalmakat és városokat, törekedett az ország egységes gazdaságának kialakítására (pl. egységes méterrendszer deklarálása), valamint a városok és polgáraik helyzetének erősítésére. Uralkodása idején gyarapodott az ország gazdagsága és lakóinak száma, jóllehet a török betörések állandósultak. Galambóc várának elfoglalásával Temesvár az ország végvára lett. A széles látókörű király uralkodása végén pénzügyi és közigazgatási reformmal is próbálkozott. Hosszú uralkodása idején a konstanzi zsinaton V. Márton pápa megválasztásával sikerült az egyház egységét visszaállítania, mint cseh királynak (1419-1437) a huszitákkal kiegyeznie. Nyugat felé forduló politikájával kora uralkodó elitjének szemét Európára nyitotta, ám közben egyre jobban erősödtek az egymással szembenálló bárói csoportok között a feszültségek, amelyek a halálát követő 20 év meghatározó tényezői lettek az ország életében.