Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

NAGYHATALOM KÖZÉP-EURÓPÁBAN (Blazovich László)

szág többi városai között leginkább megfelelőnek mondanak — pontos mérle­geléssel megítélvén, atyai szeretettel nemcsak ennek az országnak és város­nak, hanem a környező országok lakóinak javára és hasznára is törekedvén, hajolván a mondott király ez irányú könyörgéseire, testvéreim tanácskozása alapján elhatároztuk és elrendeltük, hogy a mondott Pécs városában a további­akban legyen egyetem, és örök időkre ugyanott működjön mind a kánon- és ró­mai jogban, mind más szabad karokon, kivéve a teológiát; 1 továbbá hogy az ott olvasók és tanulók az egyetemen tartózkodó doktoroknak, olvasóknak és tanulóknak juttatott mindenféle kiváltságoknak, szabadságoknak és mentessé­geknek örvendezzenek és éljenek azokkal. Azok pedig, akik az idő előrehalad­tával azon a karon, ahol tanulmányaikat végezték, jutalmat értek el, töreked­jenek arra, hogy maguknak megszerezzék a tanítás engedélyét — vagyis hogy másokat oktatni tudjanak —, tudniillik a doktorátust, illetve a magisteri foko­zatot. Továbbá törekedjenek arra is, hogy azon kar doktorai illetve doktora, vagy magisterei illetve magistere, ahol a vizsga történt, bemutassa őket a mindenkori pécsi püspöknek, vagy ha a pécsi egyház nélkülözné pásztorát, a vikáriusnak vagy a káptalan officiálisának. 2 Maga a püspök vagy a vikárius vagy az officiális az azon a karon akkor irányító doktorokat vagy magistereket összehíva a jelölteket mindazon dolgokban, amelyek a doktorátus vagy a ma­gisteri fokozat eléréséhez kívánatosak törekedjék vagy maga vagy más által gondosan megvizsgálni azon mód és szokás szerint, amelyet az ilyen egyete­meken megőriztek, és ha arra megfelelőnek és alkalmasnak találja őket, akkor adja meg nekik az engedélyt, és indítványozza a doktorátust, illetve a magiste­ri fokozatot. Azoknak pedig, akiket a mondott város egyetemén megvizsgálnak és elfo­gadnak, és a tanítás engedélyét és tisztségét oly módon megkapják, miként el­mondatott, akkortól, vagyis a vizsgálattól és a tanítás és kormányozás jóváha­gyásától kezdve mind a mondott városban, mind minden más egyetemen, ame­lyiken csak akarnak, teljes és szabad lehetőségük legyen tanítani és irányítani, és a határozatok és szokások, mégha apostoli vagy más megerősítéssel vannak is biztosítva, semmi módon ne mondjanak ellent ennek. Akarjuk továbbá, hogy azokról a doktorokról és magisterekről, akik ezen az egyetemen tanítanak, Magyarország mindenkori királya megfelelő járadék­kal gondoskodjék, különben jelen oklevelünk veszítse el erejét és érvényessé­gét. Tehát senki < emberfia ne gyengíthesse meg ezt> a rendelkezésünket, in­tézkedésünket és akaratunkat < kifejező oklevelet, és ne szállhasson azzal meggondolatlan merészséggel szembe. Ha valaki mégis meg meri támadni a mindenható Isten és az ő apostolai, Szent Péter és Szent Pál haragját vívja ki maga ellen. > Kelt Viterboban, 3 szeptember elsején, pápaságunk ötödik esztendejében. V. Orbán (1362-1370) pápa I. (Nagy) Lajos király kérésére 1367. szeptember 1-jei bullájában engedélyezte az első magyar egyetem alapítását.

Next

/
Thumbnails
Contents