Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
NAGYHATALOM KÖZÉP-EURÓPÁBAN (Blazovich László)
szág többi városai között leginkább megfelelőnek mondanak — pontos mérlegeléssel megítélvén, atyai szeretettel nemcsak ennek az országnak és városnak, hanem a környező országok lakóinak javára és hasznára is törekedvén, hajolván a mondott király ez irányú könyörgéseire, testvéreim tanácskozása alapján elhatároztuk és elrendeltük, hogy a mondott Pécs városában a továbbiakban legyen egyetem, és örök időkre ugyanott működjön mind a kánon- és római jogban, mind más szabad karokon, kivéve a teológiát; 1 továbbá hogy az ott olvasók és tanulók az egyetemen tartózkodó doktoroknak, olvasóknak és tanulóknak juttatott mindenféle kiváltságoknak, szabadságoknak és mentességeknek örvendezzenek és éljenek azokkal. Azok pedig, akik az idő előrehaladtával azon a karon, ahol tanulmányaikat végezték, jutalmat értek el, törekedjenek arra, hogy maguknak megszerezzék a tanítás engedélyét — vagyis hogy másokat oktatni tudjanak —, tudniillik a doktorátust, illetve a magisteri fokozatot. Továbbá törekedjenek arra is, hogy azon kar doktorai illetve doktora, vagy magisterei illetve magistere, ahol a vizsga történt, bemutassa őket a mindenkori pécsi püspöknek, vagy ha a pécsi egyház nélkülözné pásztorát, a vikáriusnak vagy a káptalan officiálisának. 2 Maga a püspök vagy a vikárius vagy az officiális az azon a karon akkor irányító doktorokat vagy magistereket összehíva a jelölteket mindazon dolgokban, amelyek a doktorátus vagy a magisteri fokozat eléréséhez kívánatosak törekedjék vagy maga vagy más által gondosan megvizsgálni azon mód és szokás szerint, amelyet az ilyen egyetemeken megőriztek, és ha arra megfelelőnek és alkalmasnak találja őket, akkor adja meg nekik az engedélyt, és indítványozza a doktorátust, illetve a magisteri fokozatot. Azoknak pedig, akiket a mondott város egyetemén megvizsgálnak és elfogadnak, és a tanítás engedélyét és tisztségét oly módon megkapják, miként elmondatott, akkortól, vagyis a vizsgálattól és a tanítás és kormányozás jóváhagyásától kezdve mind a mondott városban, mind minden más egyetemen, amelyiken csak akarnak, teljes és szabad lehetőségük legyen tanítani és irányítani, és a határozatok és szokások, mégha apostoli vagy más megerősítéssel vannak is biztosítva, semmi módon ne mondjanak ellent ennek. Akarjuk továbbá, hogy azokról a doktorokról és magisterekről, akik ezen az egyetemen tanítanak, Magyarország mindenkori királya megfelelő járadékkal gondoskodjék, különben jelen oklevelünk veszítse el erejét és érvényességét. Tehát senki < emberfia ne gyengíthesse meg ezt> a rendelkezésünket, intézkedésünket és akaratunkat < kifejező oklevelet, és ne szállhasson azzal meggondolatlan merészséggel szembe. Ha valaki mégis meg meri támadni a mindenható Isten és az ő apostolai, Szent Péter és Szent Pál haragját vívja ki maga ellen. > Kelt Viterboban, 3 szeptember elsején, pápaságunk ötödik esztendejében. V. Orbán (1362-1370) pápa I. (Nagy) Lajos király kérésére 1367. szeptember 1-jei bullájában engedélyezte az első magyar egyetem alapítását.