Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MEGÚJULT GAZDASÁG – ERŐS ÁLLAM (Blazovich László)

legyen hatalma eltiltani attól őket. Ha pedig tiltása ellenére egyesek élelmet szállítanának a bányákba, azoknak valamennyi vagyonát kobozzák el, és büntessék meg őket személyükben, és ebben a nagyságos Druget Vilmos

5 nádort adtuk védnökként és segítőül ugyanezen kamaraispánunk mellé oly módon, hogy ő a katonaságát a kamaraispán kérésére vele vagy officiálisaival mindig küldje az említett lázadók ellen, és azok tegyék meg, amit ugyanazon kamaraispánunk nekik törvényesen megparancsol. VII. Óhajtjuk továbbá, hogy költség fejében két dénármárkánál többet egyetlen kereskedő vagy bárki más se merészeljen magával vinni a bánya-(vidékekre). Ha pedig a kamaraispánunk vagy officiálisai dénárokban két márkánál több dénárt találnak az ilyeneknél, vegyék el összes javait, és büntessék meg személyében. VIII. Továbbá elrendeltük, hogy bármelyik bányavárosban lakó vendéglátó, amikor valamely kereskedőt vagy más pénzzel bíró embert házába befogad, ugyanazon a napon jelenteni tartozik a kamaraispánnak vagy az ő officiálisainak ilyen szavakkal: „ez és ez az ember pénzt hozott a házamba"; és ha maga a vendéglátó vagyis a polgár ezt nem tenné meg, és a következő napon ugyanazon kamaraispán vagy az ő officiálisai a pénzt ugyanazon vendéglátónál vagy valaki másnál megtalálná, akkor ugyanaz a házigazda hospes veszítse el összes javait, és büntessék meg személyében mint hűtlent. IX. És hogy kamarásaink igazságossága a dénárok készítésében kitűnjék, elrendeljük, hogy mindegyiküknek legyen a pénzén valamely jegye, amely által meg lehessen tudni, hogy a pénzt ő verte, továbbá azt, hogy egyetlen kamarás se merjen a pénzével a másik kamarás ispánságába aranyat vagy ezüstöt átküldeni beváltásra. Ha az egyik kamarás az ispánságban a másik kamarás szolgáját két márkányinál több pénzzel találná, vegye el attól a pénzt, maga a kamarás pedig összes javainak elvesztésével bűnhődjék. X. Hogy pedig ezen örök érvényűnek szánt dénárjaink országunkban mindenütt ellentmondás, ellenszegülés nélkül annál jobban, minél erősebben forgalmazódhassanak, határozottan elrendeltük, hogy valamennyi egyház főpapjai és mind a nagyobb, mind a kisebb rangú igazgatói a tizedjeiket és követelésüket és valamennyi adósuktól és jobbágyuktól származó összes jövedelmüket a mi nagyobb pénzünkben és nem obulusokban hajtsák be és vegyék kézhez, amíg csak dénárjainkat akkora mennyiségben verik, hogy tartozását minden adós ezen dénárjainkkal róhatja le. Ugyanúgy országunk bárói, nemesei és más, bármilyen rangú emberei is valamennyi jövedelmüket, tudniillik az adót, a földbért és minden egyéb beszedett pénzt vámszedőiktől, officiálisaiktól és jobbágyaiktól a mi pénzeinkben hajtsák be és vegyék át; továbbá akármelyik kereskedő az említett és bármely más, az említett kamaráinkhoz tartozó bármelyik városunkban is ezekkel a dénárokkal tartozik és köteles vásárt tartani. Mi pedig megígértük és magunkra vállaltuk, hogy a királyi és királynéi bevételünket, kiváltképpen vámjainkat és harmincadjainkat egész országunkban ugyanazokkal hajtjuk be és vesszük át.