Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MEGÚJULT GAZDASÁG – ERŐS ÁLLAM (Blazovich László)

XI. Elrendeljük továbbá, hogy senki, sem polgár, sem piaci árus ne merészeljen arannyal vagy ezüsttel vagy régi pénzekkel nyilvánosan vagy titokban kereskedni. XII. Hogy pedig országlakóink pénzünket ugyanezen városainkba és bármely más helyen a büntetéstől való félelmükben jobban elfogadják és figyelembe vegyék, elrendeljük, hogy azokat a kereskedőket, akik ezeket a pénzeket nem fogadják el, valamennyi árujuk — melyeket kereskedés céljából a mi említett városainkba hoznak — elvesztésével bűnhődjenek és ítéltessenek el, pusztán annak alapján, hogy az érsek úr és a tárnokmesterünk ugyanezen emberei, akiket megbíztunk azzal, hogy ebben az ügyben eljárjanak, tanúsítják. Azokat a városlakókat pedig, akik pénzünket semmibe veszik, ugyanezen kamaraispánunk mint a mi parancsunkat semmibe vevőket személyükben súlyosan büntesse meg, és veszítsék el minden ingó és ingatlan vagyonukat, és úgy ítéltük, hogy ezeknek két része a mi kamaraispánunk kezeihez, harmadik része pedig az érsek úr és a tárnokmester embereinek kezéhez jusson. XIII. Óhajtjuk továbbá, hogy ha a kamaraispán a városokban vagy falvakban akárhol pénzverők vagy dénárkészítők nyomára bukkanna, és azokat el akarja fogni, akkor ezeket a pénzverőket annak a városnak vagy falunak a bírói, esküdtjei és közössége, ahol azokat találták, tartozzanak a kamaraispánnak vagy tisztjeinek a kérésére elfogni, és a kamaraispán kezére adni. Ha pedig másképpen cselekednének, ugyanazzal a büntetéssel lakoljanak, amilyennel a bűnükbe visszaeső pénzverőknek kell bűnhődniük. XIV. Továbbá kamaraispánunknak városainkban, ahol pénzeinket verik, két szekrényt kell tartania, amelyek egyikében az érsek úr és a tárnokmester embereinek pecsétéi alatt a pénzverésre alkalmas vaseszközök legyenek elhelyezve, a másikban pedig ugyanannak a három embernek három pecsétje alatt és azok kulcsaival elzárva a pénzhez való öntött rudak legyenek őrizet alatt az új pénzek nélkül, és ezeket mindenkor az érsek úr és a tárnokmester embereinek a jelenlétében nyissák fel, és ezek valamelyikének a távollétében a zárakat és pecséteket feltörve pénzt veretne, a tárnokmester őt mint hamisítót büntesse meg, csakhogy az érsek úr és a tárnokmester emberei ezt vallomásukkal bizonyítsák. Különösen akkor, amikor az ezüstöt olvasztják, mindnyájuknak személyesen jelen kell lenniük, és az érsek úrnak és a tárnokmesternek az emberei mind nagyobb dénárjainkat, mind a kisebbeket hetenként vizsgálják meg, a bécsiek negyven darabjának és ugyanannyi új dénárnak az összeolvasztásakor kötelesek vizsgálatot tartani, és így bocsássák beváltásra ugyanazokat az új dénárokat. XV. Továbbá nehogy kamaraispánunkat pénzhamisítással vádolják, az ama városainkban lakó dénárverők és pénzkészítők az ő hatalma és joghatósága alatt állnak. XVI. Egyébiránt mivel így kívánja ezt kamaráink régi szabadsága, elrendeljük, hogy minden serviens és officiális és pénzverő fölött kamaraispánunk bíráskodjék, és senki más, ha azonban ő elhanyagolná, hogy azok részére igazságot szolgáltasson, a közülük való valamennyi panaszosnak tárnokmesterünk szolgáltassok igazságot.