Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MEGÚJULT GAZDASÁG – ERŐS ÁLLAM (Blazovich László)

ezüstből vert márka helyett legyenek használatosak a bányavárosokban. A kisebbek pedig, amelyeket obulusoknak hívnak, a nagyobbaknak a felét érjék, és abban a kisebb dénárban annyi ezüst legyen, amennyi a jól vert bécsi pénz felében; ezekből tizenöt pénz jusson egy finomezüstből vert értékében, vagyis mérjék egy márkának. II. Ugyanezen dénárjaink pedig váltassanak és terjedjenek oly módon, hogy ő, a kamaraispánunk vagy az ő officiálisai a királyi és királynéi vagy bármi másféle városaink és falvaink minden egyes piacán az esztergomi érsek úr és tárnokmesterünk embereinek jelenlétében, maguk mellé véve a városokban a bírót és két vagy egy esküdtet, az egyházi vagy nemesi piacokon pedig tanúként a föld urának officiálisát, a piachelyen ugyanazon dénárjainkat pénzváltásra nyilvánosan ki kell tenni az asztalra, és három nehezéknyi régi pénz, amely harmadrészig égetett,

3 ezekből a dénárokból hasonlóképp mérlegre rakva kettőt fog adni. A teljes finomságú garasokat pedig és a finomezüstöt egyaránt megmérve váltsák be ezekre a dénárokra olyanformán, hogy egy budai súlyú ezüstmárkáért dénárjainkból ugyanolyan súlyú egymárkányit adjon. III. Továbbá egy budai súlyú tizenkét karátos aranymárkát váltsanak be ugyanolyan budai súly szerint mérlegelt dénárjaink hat márkájával, és senki se válthasson be aranyat vagy ezüstöt pénznek a leszámolásával, hanem a beváltás a királyi kamarán mérlegelés útján történjék. Ha pedig valakik másként cselekednének, azokat a mi kamaraispánunk saját személyünkben mint irántunk hűtleneket vádolja be és büntesse meg oly módon, hogy a városokban és bányavárosokban az ilyen irántunk hűtleneket elfogva a bíró, az esküdtek és az egész közösség tartoznak a mi kamaraispánunknak büntetés céljából valamenynyi vagyonukkal együtt átadni. Ha pedig maga a bíró, az esküdtek és a város egész közössége nem tenné meg ezt, sújtsák őket a hűtlenség ugyanezen büntetésével, ha ezt kamaraispánunk, az érsek úr és a tárnokmester emberei révén kihirdetni tudja. IV. Elrendeljük továbbá, hogy valamennyi bányavárosban és városban legyen királyi ház, hogy oda vigye minden ember az aranyat és ezüstöt eladásra, olvasztásra és beváltásra. Ha pedig nyíltan vagy titokban máshol merészelne olvasztani, eladni vagy beváltani, és ezen rajtakapnák, ugyanezen kamaraispánunk vegye el összes javaikat, és ezen felül mint hűtleneket büntesse meg. V. Azt is óhajtjuk, hogy senki máshol ne merészelje megvizsgáltatni, hány karátos az aranya, mint a királyi házban. Azt a kamarásnak kell megvizsgálnia a királyi házban, és az aranyra a karátokat és a király úr jegyét rányomnia. Azokat pedig, akik ez ellen merészelnének cselekedni, ugyanezen kamaraispánunk az említett büntetés alá vesse. VI. Továbbá óhajtjuk, hogy ha a bányavárosokban és a városokban és kiváltképpen Szomolnokon, Kassán, Körmöcön, Báton, Bakán, Selmecen és Lónyán,

4 továbbá a mi ugyanezen szomolnoki és körmöci kamaráinkhoz tartozó bármely más városban és bányavárosban lakók nem szállítanák valamennyi aranyukat és ezüstjüket a királyi kamarához, abban az esetben megbíztuk kamaraispánunkat, hogy tartson távol bárkit, aki a bányákhoz élelmet szállít, és