Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)
szekereik — harmincadot 7 fizetni, kizárólag azokon a helyeken, ahol azokat a holmikat külföldről országunkba hozzák; itt — miként más kereskedők — fizessék meg az illető harmincadot. Továbbá megengedtük, sőt megengedjük, hogy azokon a helyeken, ahol Zala és Vas megyékben vámot szoktak szedni, semmiféle vámot ugyanezen vendégektől ne hajtsanak be, bármennyire meg lennének terhelve a szekereik. Továbbá megengedtük, hogy azok a népek, amelyek ugyanezen vendégek vásárain kereskedés céljából összecsődülnek, ugyanazon a vásáron áruik után semmiféle vámot ne tartozzanak fizetni. Továbbá elrendeltük és megengedtük, hirdessék ki, hogy szabadságuk más pontjait illetően a fehérvári 8 polgáraink szokása és szabadsága szerint éljenek és viruljanak. Az ügy emlékezetére és örök érvényére adtuk ki ezen kettős pecsétünk erejével megerősített oklevelünket. Kelt Miklós mester, udvarunk alkancellárja, kedves hívünk kezeiből az Úr ezerkettőszáz-hetvenkilencedik esztendejében, uralkodásunknak pedig a hetedik évében. IV. László király a vasvári vendégeknek ítélkezési, adó- és vámfizetési kiváltságokat biztosít. A német támadásoknak kitett vasváriak elszegényedtek. Reményük lehetett azonban a gazdagodásra, ha a többi településhez képest kiváltságolt helyzetbe kerülnek. — Az oklevél eredetije elveszett, szövege azonban megmaradt I. Károly király 1336-i hiteles átírásában. Az ő oklevelét erősítette meg I. Lajos király 1379-ben, Zsigmond király 1425-ben. Ez utóbbi királyi oklevelet a vasvári káptalan foglalta hiteles írásba 1426ban, s a káptalani oklevelet Vas vármegye 1453-ban hártyára készült másolattal szándékozott megerősíteni. A hártyára írt másolat — ma már vízfoltos és egérrágta — azonban nincs a megye pecsétjével hitelesítve. A Festetics család levéltárával a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete und Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I-IV. Szerk. Hans Wagner, Irmtraut LindeckPozza, 1955-1985. II. pp. 132-133. Érszegi Géza fordítása. 1 Vasvár (Vas m.). 2 Hospes, vendég, kül- vagy belföldről új helyre költözött, aki társaival együtt kiváltságot élvezett. 3 Descensus, szállás-adó: a király és kíséretének, illetve az ország főtisztviselőinek joga, hogy bárhol szállást és élelmet kapjanak. A 13. században egyre többen rendelkeztek a szállásadás kötelezettsége alóli felmentéssel. 4 Villicus, maior ville, falunagy, a község vezetője. 5 Istenítéletnek nevezték azt, ha a bíró által eldönthetetlennek ítélt ügyben, mintegy Isten tanúságát kérték az ártatlan mellett. Többféleképpen próbálták Isten ítéletét megismerni: eskü, párbaj, tüzesvas- és forróvíz-próba stb. 6 Rába-erdő (Vas m.). 7 Tricesima, harmincad: vásárjövedelemnek a királyi párnak járó hányada.
