Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)
83 1279 207 Krisztus-hívőnek, mind a jelenlegieknek mind pedig a jövendőknek, akik ezt az oklevelet megtekintik, üdvöt abban, aki a királyoknak üdvöt ad! Ezen sorokkal mindenkinek tudomására kívánjuk hozni, hogy mivel vasvári 1 vendégeinek 2 az igen sok beszállásolás 3 és a németek meg mások állandó pusztításai miatt nagyon elszegényedtek és szétszóródtak, ezért, hogy ők vagy más szabad állapotú emberek abba a faluba összegyűlhessenek, sőt számuk gyarapodjék és ezáltal a királyi méltóság növekedjék, elhatároztuk, hogy a következő kegyet gyakoroljuk velük és a következő szabadságot rendeljük nekik. Minden bírónak, de különösképpen a mindenkori vasvári ispánoknak az ítélkezése és joghatósága alól legyenek teljesen kivéve és felmentve; oly módon azonban, hogy három bűnügyben: mégpedig az emberölés, a lopás és az útonállás ügyében se ítélkezhessek felettük ezután a vasvári ispán — ebben a három ügyben korábban az ispán jelenléte elé kellett állniuk —, hanem őket kizárólag a saját ítélkezésüknek tartjuk fenn. Azt is akarjuk, hogy sem a vasvári ispán, sem más erőszakkal ne szállhasson meg náluk. Továbbá engedélyeztük, hogy azt válasszák meg falunagynak 4 maguk között, akit akarnak; a falunagy ítélkezik felettük a perek minden pontján. Továbbá rendelkezésünkkel szabályozzuk, hogy abba a seregbe, amellyel személyesen megyünk, vezetéklovakkal, sátrakkal és más felszereléssel jól ellátott két fegyverest küldjenek, akik a mi királyi zászlónk alatt maradnak. Továbbá engedélyeztük, hogy amennyiben idegenek indítanának pert vendégeinkkel szemben, és szükség lenne tanúk felvonultatására, az ilyen ügyben olyanok tanúskodjanak, akik a vendégjoggal rendelkeznek, éppen úgy, ahogy országunk nagyobb városaiban lévő vendégeink is hasonló szabadsággal rendelkeznek. Egyébként engedélyeztük, hogy közöttük egy esetben se legyen szabad párbajt ítélni, hanem a felmerülő ügyeket a dolog milyensége szerint bármiféleképpen esküjükkel 5 intézzék el, miként azt más királyi vendégeink szabadsága és állapota megköveteli. Azt is elrendeljük: ha bárki e vendégek közül örökös nélkül hunyna el, szabadon rendelkezhessék javaival: akire csak akarja, egészében vagy részeiben ráruházhassa és ráhagyhassa azokat. Továbbá elrendeljük, hogy azok az idegen kereskedők, akik a vásárukra jönnek, posztót darabokra szabva eladni ne merjenek, hanem tartozzanak egész végenként eladni. Azt is megengedtük, hogy szabad lehetőségük legyen a Rába-erdőben 6 a saját szükségleteikre fát vágni, szénát és füvet kaszálni, vizet használni anélkül, hogy fizetnének érte, vagy akadályoznák benne őket. Továbbá megengedtük: pénzváltóink amikor ezen vendégek vásáraira mennek, hogy pénzt váltsanak, vegyék maguk mellé a falunagy hiteles emberét társul, és ott a faluban az ő tanúsága mellett az általunk a pénzváltóknak kiadott rendelkezés szerint járjanak el a pénzforgalmazásban. A harmincadfizetést pedig olyképpen határoztuk el szabályozni, hogy országunk egyetlen pontján sem tartozzanak — bármivel is vannak megrakva a
