Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)

Az igaz hit alapelvei azt parancsolják, hogy minden istenhívő tisztelje az anyaszentegyházat. Itt nemcsak az Istennek zsoltárt éneklők hitének tanításáról gondoskodnak, de őrködnek is azon, hogy mindig gyarapítsák és gyarapodjék. Miként ugyanis magát a hitvallás anyját, azaz a keresztény hit imaházát 1 a jog tanúsága szerint tiszteletben kell tartani, úgy a Krisztusnak benne szolgálók javait — miként illik — folytonosan sértetlenül kell megőrizni. De ó fájdalom, a mi tisztelt veszprémi szent egyházunk, amit ájtatos tisz­telettel öveztünk, a gonoszok betörései miatt teljesen kifosztva olyan nélkülö­zésre jutott, hogy nem csupán az ott szolgálók száma csappant meg, hanem szinte megsemmisült. Ennek helyreállítására, méltó rendbe hozatalára, sőt szinte alapjaitól való újjáépítésére mind a tisztelet és a katolikus hit tisztasága miatt, mind pedig a kegyúri jogok miatt, amelyek közismerten a mi birokunkban vannak, leginkább azért kell minden törekvésünkkel fellépnünk, hogy a jog tanúsága szerint a va­gyon teljes nagyságát megvizsgálva dicséretesebben fordíttassák az istentiszte­let szentegyházára a királyi bőkezűség által kegyesen adományozott vagyon. Azért, hogy az imént mondott tiszteletre méltó veszprémi egyházat, amely egyedül a mi kegyuraságunk alá tartozik, mint fentebb írtuk, korábbi állapotá­ba vissza lehessen állítani, s miként illik, az istentiszteletekre alkalmasabb le­gyen, ugyanennek az egyháznak, a káptalan bizonyos használatára adományoz­tuk káraiért a Zala megyében, a Balaton tó melletti káli 2 völgyben élő boradó népeket összes tartozékaikkal együtt, mint a megyéhez vagy a segesdi birto­kunkhoz 3 tartozó, a Balaton mellett különféle falvakban más királyi és egyházi népekkel keveredve élőket, kivéve a Pécsely 4 faluban a boradók öt mansióját 5 , amelyet a veszprémvölgyi Szent Katalin-nővérek 6 igen kedves apósunk, a jó emlékezetű István király 7 úr lelki váltságáért már régen adományul kaptak sze­retett hitvesünknek, Magyarország dicső királyának, László 8 úrnak a kérésére, a tisztelendő atya, Péter veszprémi püspök 9 úr sokféle érdemleges szorgalma­zására összes báróinak akaratából és jóváhagyásával örök birtokul. E tény emlékezetére s örök szilárdságára jelen levelünket kettős pecsétünk oltalmával megerősítve ennek az egyháznak kiadtuk. Kelt a tisztelendő atya, Fülöp váci püspök úr, udvari kancellárunk 10 kezei által az Úr ezerkettőszáz-hetvenhatodik esztendejében, augusztus ötödike előtti harmadik napon. Izabella királyné, IV. László király hitvese oklevelét megerősíti. Az oklevélben a királyné a kegyurasága alá tartozó veszprémi egyháznak adja a káli völgyben lakó bor­adó népeket a Pécsely en lakók kivételével. A főúri csoportok közötti harc során 1276-ban Csák nembeli Péter nádor Héder nembeli Péter veszprémi püspök székhelyére támadt, amelynek során a székesegyház­ban, a káptalanban hatalmas károk keletkeztek. A káptalanban működő főiskola és an­nak könyvtára elpusztult. Kárpótlásul több adományt tett a király és a királyné a veszp­rémi egyház számára. — Az oklevelet hártyára írták és függőpecséttel látták el, ennek azonban már csak nyomai láthatók. Mind az eredeti példánya, mind pedig IV. László

Next

/
Thumbnails
Contents