Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)
kell átengedni, a másik fele pedig a leányának vagy leányainak — ha vannak — tulajdonába szálljon, valamint feleségéé legyen. Ha megtörténnék, hogy az elhalálozónak leánya vagy leányai sincsenek, akkor a vagyon harmadrésze az özvegyé lesz, két rész pedig az őrnagyra háramlik. Egyben elrendeljük, hogy az ispán vagy az őrnagy a meghatározott jövedelmen kívül ajándék címén semmit ne követeljen, kivéve, amit általunk vagy tőlünk kieszközölt. Ha pedig valamit a megilletőn felül akarnak kérni az őröktől, erről a mi levelünket tartoznak felmutatni. Úgy határoztunk továbbá, hogy midőn igazgatás vagy a mi vendégeink" után kívánnak bármit az őröktől, semmit se adjanak, csak ha a mi levelünket bemutatták nekik, amely kifejezetten jelzi az adókivetés okát és mennyiségét is. Ugyancsak elrendeljük, hogyha országunk nemesei a törvényszék előtt ugyanezen őrökkel pereskednek, tanúkat (eskütársaikat) ugyanezeknek a társai vagy hasonló állapotúak közül, vagy ugyanezeknek a nemzetségéből tartoznak állítani ellenük, nem kizárólag a nemesek közül. Ha az őrnagynak a birtokos várjobbágyok közül kell lennie egy éven belül nem lehet számadásra szorítani. Elrendeltük továbbá, hogy a regedéi 12 határvidék összes nemeseinek falvaiból egyenként tíz-tíz gyalogos ezek közül állandóan rendelkezésre álljon Zala vármegye végeitől addig a helyig, amelyet Lúgnak neveznek, figyelni és őrködni tartozzanak, amint eddig is tenni szokták. Megengedjük azonfelül ugyanezeknek, hogy a füvet vagy szénát a mi földünk lakosainak — nem pedig a végeken vagy határokon túliaknak — szabadon eladhassák, és ettől senki őket el ne tilthassa. Hogy pedig ezen rendelkezésünk örök érvényű erejét megtarthassa, ezt kettős pecsétünkkel megerősített oklevelünket a mi őreinknek kiadjuk. Kelt kedves hívünk, Benedek mester aradi prépostnak, udvari alkancellárunk kezeiből az Úrnak ezerkettőszáz-hetvenedik, királyságunknak első évében. V. István király megállapítja az őrimagyarósdi őrök igazságügyi, birtokjogi kiváltságait, valamint adózási és határőrzési kötelességeit. Az ország nyugati határán szolgáló őrök egyik csoportja V. Istvántól kapott kiváltságlevelet. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy szabadságukat elveszítsék. A 15. században már a Batthyány család jobbágyai. Az oklevél is eredetileg a Batthyány család levéltárában volt kétszeres hiteles átírásban. Sajnos, a II. világháború végén a körmendi Batthyány kastély kifosztásakor eltűnt az oklevél. Szövege azonban ismert, mert már korábban nyomtatásban megjelent. Forrás: Vas megye helytörténeti olvasókönyve. Összeállították: Horváth Ferenc és Kiss Mária. Szombathely, 1975. pp. 15-18. Muzsnai Lászlóné Kállai Erzsébet fordítása.
