Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)

70 1270 181 1 Magyarósd, Őrimagyarosd (Vas m.). 2 Descensus, szállás-adó: a király és kíséretének, illetve az ország főtisztviselőinek joga, hogy bárhol szállást és élelmet kapjanak. A 13. században egyre többen ren­delkeztek a szállásadás kötelezettsége alóli felmentéssel. 3 Billogosok, királybírák: a király nevében bíráskodó, ennek jeleként a király pecsét­jét (billogát, bélyegét) maguknál hordó királyi felhatalmazású bírák. 4 Istenítéletnek nevezték azt, ha a bíró által eldönthetetlennek ítélt ügyben, mintegy Isten tanúságát kérték az ártatlan mellett. Többféleképpen próbáltál: Isten ítéletét megismerni: eskü, párbaj, tüzesvas- és forróvíz-próba stb. 5 Pristaldus, a hivatalos ügyek végrehajtója; a hivatalos írásbeliség kialakulása előtti korszakból származó tisztség: személyében egyesült a hivatalos tanú és a végre­hajtó. 6 Pensa, pénz: eredetileg a bizánci arany neve, később mintegy 40 dénár az értéke. 7 A márka arany és ezüst mérésére szolgáló súlymérték, fizetési eszköz; egy márka súlya 206-245 gr. között mozgott. 8 Jobbágyok, eredetileg a saját társadalmi rétegüknek élén álló vezetők; a különböző társadalmi állású népek előkelői. 9 Decima, dézsma, tized: a termés egytizedét jelentő, ókori eredetű adó az egyház számára, amiből a püspök, illetve a plébános részesedett elsősorban; bizonyos mo­nostorok azonban maguk is szedhettek tizedet, illetve tizedmentességet élvezhettek. Magyarországon I. (Szent) István rendelte el a tizedszedést. 0 Tricesima, harmincad: vásárjövedelemnek a királyi párnak járó hányada. 1 Hospes, vendég, kül- vagy belföldről új helyre költözött, aki társaival együtt ki­váltságot élvezett. 2 Regede, Radkersburg (Ausztria). 70. 1270 Senki közülük nem küldhető' követségünkbe, csak olyanba, amikor a kiküldött rendeltetési helyét az ebéd idejéig eléri... Mi, Moys 1 nádor és soproni ispán s a kunok bírája, mindenkinek, aki ezt az írást olvasni fogja, minden jót! Mivel semmi sem marad meg emlékezetben, hacsak az írásnak a tanúsága alatt meg nem őrzik, ezért jelen oklevelünk rendjében mindenkinek, mind a most élőknek, mind pedig a jövendőbelieknek a tudomására kívánjuk hozni, hogy hospeseinek 2 , tudniillik a Kazsoknak 3 nevezett hely hospeseinek (álta­lunk) engedélyezett szabadságát mindig érvényben és sértetlenül meg akarván tartani, jónak láttuk, hogy azt kiváltságlevelünkkel erősítsük meg. Az említett hospesek szabadságát pedig a következőképpen rendeztük. Az említett helyen lakó minden egyes háznép évenként harmadfél nehezé­ket 4 tartozik nekünk fizetni, és a falu bírájának egy — forgalomban lévő — dé­nárt friesachi dénár 5 gyanánt. Ezenkívül ugyanazon hospesek, évenként egyszer, vendégül látni is köte­lesek bennünket, és konyhánk részére egy hároméves ökröt vagy egy hízott sertést, 10 tyúkot (és) két libát tartoznak adni.

Next

/
Thumbnails
Contents