Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZOKÁS HATALMA (Érszegi Géza)

kott hűségével irántunk kimutassa, és különösen üldöztetésünk és nyomorúság idején, amikor ugyanis szüleink kitartó és kegyetlen zaklatása — semmibe véve a szeretet parancsát — azt célozta, hogy földünk határain túlra meneküljünk, az említett bán szüleit, fiait, fivéreit, birtokait, sőt összes javait és vagyonát teljesen maga mögött hagyva nem riadt vissza attól, hogy hozzánk csatlakozzék, és a közönségesen Feketehalomnak

7 nevezett várba velünk jött, ahol parancsunkra nekünk mint természetes urának kiegyensúlyozott és vidám lélekkel különféle szolgálatokat tett. Azután az első napon, amikor Kemény fia Konrád

8 szüleink segítségével az említett vár kapujához fegyveresen megérkezett, a fentebb említett bán erős kézzel megküzdött vele. És amikor ebből a várból elvonulván támadást indítottunk Lőrinc

9 nádor ellen, aki a halálunkért lihegett és életünket kívánta kioltani, a gyakran említett bán értünk a halált megvetve, mindenki mást megelőzve a sors szeszélyeinek tette ki magát, amikor is egyeseket lándzsával, másokat pedig karddal megölt, és ellenségeink közül sokat megkötözve és vasra verve hozzánk vezetett. Végül pedig Isaszegnél

10 a mi nagy háborúnkban az említett Sándor bán mintegy falat alkotott előttünk, és az ellenség közé vetette magát nem félvén a haláltól, hanem a mi dicsőségünket és megbecsülésünket keresve felségünk szeme láttára csodálatra méltóan küzdött, és az ellenség erejét teljesen megtörvén visszaállította koronánkat és becsületünket. És bár egyéb derék dolgokat, sok dicséretre méltót is véghez vitt, most mégis elegendő, hogy ezeket az említett erényeket megneveztük. Mi pedig Sándor bán szolgálatainak viszonzásaként — noha igen csekélynek látszik, amit most adunk, és érdeme szerint sokkal nagyobbakra méltó — bizonyos Vasvári

11

, Szentmárton

12

, Szálka

13 és Kák

14 nevezetű birtokokat, illetve földeket azok összes hasznával és tartozékával együtt ennek a Sándor bánnak, hívünknek s általa az ő örököseinek, s az örökösök utódainak adtuk, adományoztuk, juttattuk, hogy örökjogon és visszavonhatatlanul birtokolják. A váradi

15 káptalan tanúsága szerint, minthogy senki nem ellenezte és tiltotta, ezen földek vagy területek valódi birtokába a mi emberünk, Kupién ispán által őt beiktattuk, mint az említett káptalan levelében megkaptuk. Ebben a levélben ezen birtokoknak, illetve földeknek, azaz Vasvárinak és Szentmártonnak a határait így találtuk megállapítva: az első határ a Karancs völgyében indul és ebben a völgyben jobbra, kelet felé tart, és továbbhaladva három határjellel visszatér az említett Karancs-völgyben a nyugati részek felé, és elér a negyedik határjelig, ezek a határjelek ebben a völgyben vannak, majd kiér ebből a Karancs-völgyből, és a Terebes

16 felé tartó útnál folytatódik. Innen a közönségesen Huzeu-tónak nevezett víz felé tart, és ennek a Huzeu-tónak a szögletében van egy földből való határjel. Azután a fő határjel felé tart, amely a Vasvári föld határait elválasztja és elkülöníti a Németi

17

, birtoktól és Gabrianus mestertől: innen kimegy és különféle határjelekkel folytatódik az aranybányáig. Innen különböző és egymáshoz közeli határjelekkel továbbmegy a tölgyfánál levő útig; azután pedig ettől kiindulva kelet felé megy a Füzespatakig, és ott balról a Németi birtokhoz tartozó kaszálónál marad, jobbra pedig a hegy felől a Vasvári birtoknál, folyamatos és különféle határvonalakon men-