Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
52 1255 143 e jelen levelet majd elolvassa, üdvösséget az Üdvösség bőkezű adományozójában! A régi kor emberei előrelátóan úgy döntöttek, hogy azokat az ügyeket, amelyek királyi ítélettel végződnek, írásba foglalják, hogy a lezárult pereket ne legyen képes újból feléleszteni az ellenzők álnok ravaszsága. Ezért mindenkinek a tudomására hozzuk, hogy bár Esztergom 1 városában isteni kegyességből elődeink a vámot az esztergomi káptalannak adományozták, és az régi helyes szokás szerint állandóan megfizettetett, ugyanennek a városnak a polgárai a tatárok bejövetele 2 után ezt igyekeztek megakadályozni, mondván, hogy a szövetek és a többi olyan árucikk után, amelyeket más országokból és tartományokból szállítanak Esztergomba, a szokásos vámot le kell róniuk; de azok után, amelyeket Fehérvárt 3 , vagy Budán vagy Magyarország más helyein vettek, nem kötelesek vámot fizetni. Ebben az ügyben az esztergomi káptalan és a polgárok között színünk előtt sokáig per folyt, s a prépost meg a káptalan sok egyház főpapja és káptalanja által, azon ispánok által, akiké abban az időben Esztergom vármegye volt, s akik ebből a vámból valamekkora részt kaptak, s az ország többi mágnása és néhány esztergomi polgár által nyilvánvalóan úgy ítélték meg, hogy bárhonnan is hozzák oda a szöveteket vagy más árucikkeket, amelyek után régebben Esztergom nem fizetett vámot, ezek után a szokásos vámot kell fizetni. Mi tehát meghallgatván és megértvén a felek érvelését, úgy döntöttünk az előbb említett polgárok választása és akarata szerint, hogy az esztergomi káptalan tanúi közül hat, akiknek neve itt következik: Tamás egri olvasókanonok 4 magáért; Farkas borsovai főesperes az egri káptalan helyett; Márton fia István ispán; Márton bán fivére, Jakó ispán; Szögyéni Seyfrid fehérvári ispán; továbbá még hat más az esztergomi káptalanból: Fülöp prépost 5 , Pál mester olvasókanonok 6 , Vince nyitrai főesperes 7 , Bense éneklő kanonok a Szent Tamás egyház prépostja 8 , András és Miklós pap az említett káptalannak az előrebocsátottakkal kapcsolatos szándékának megalapozása végett köteles esküt 9 tenni az esztergomi Szent Király 10 egyházában. Ők valamennyien a meghatározott időben és helyen, a peres felek jelenlétében olyan esküt tettek szeretett hívük, Loránd 11 nádor, pozsonyi ispán közvetítésével, hogy a latinok 12 és esztergomi polgárok a szövetek és más olyan árucikkek után, amelyeket Fehérvárról, Budáról, Pestről és Magyarország bármely más helyéről Esztergomba szállítanak vagy fognak szállítani, s amelyek után korábban nem fizettek vámot Esztergomban, a káptalannak kell vámot fizetniük, s amit a tatárok bejövetele előtt az előbb leírtak szerint megfizettek. Az esküdt tanúk még azt is hozzátették, hogy a boldog emlékű Róbert esztergomi érsek 13 idejében megtagadták az említett káptalannak a vám megfizetését, s ugyanez a Róbert érsek a latinokat és a polgárokat a kiközösítés büntetésével sújtotta, és mindaddig nem oldotta fel őket, amíg meg nem esküdtek, hogy azt a továbbiakban megfizetik; s később meg is fizették. Miután tehát báróinkkal tanácskoztunk ezekről, az ő tanácsuk alapján úgy határoztunk és döntöttünk végleges ítélettel, hogy mostantól az, aki szöveteket
