Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Történelem segédtudományai - Draskóczy István: A Mátyás-kor erdélyi sókamaraispánjai a kincstári reform után

Draskóczy István:

A Mátyás-kor erdélyi sókamaraispánjai a kincstári reform után

Palotásként kényes ügyet bízott rá az uralkodó, hisz 1478 novemberében ki kellett vizsgálnia, mennyi rendkívüli adót kényszerített ki saját maga számára Pongrác János vajda a szászsebesi szászoktól. Mivel 1478 októberében már sókamaraispán volt, erdélyi tevékenysége nem novemberben kezdődött. Munkájával elégedett lehetett mind Nagylucsei, mind az uralkodó, mivel 1480/1481 táján fontos feladatot kapott. Nagybányára küldték, hogy megállítsa az itteni bányászat hanyatiását. Tevékenysége elégedetlenséget váltott ki a városban, s ezért leváltották. Utóda a bányavárosban a Somogy megyei Osztó- páni Zöld István lett (1484—1490), akit 1484-ben az erdélyi jövedelmek adminisztrátori feladatával szintén megbíztak. Osztopáni egyébként hosszabb ideig szolgált a királyi kúriában.30

1481-ben György váradi prépost irányította az erdélyi szervezetet.31 1482- ben talán ismét Félegyházi János a sókamaraispán. 1483-ban (és egy ideig 1484-ben) Gyge-i litteratus Benedek töltötte be ezt a pozíciót. A sókamara- ispánság szépen jövedelmezhetett neki, hisz 350 aranyforintért Pesten mészárszéket, Kamancon szőlőt vásárolt Szegedi Istvántól.32

1484-ben a szegedi születésű személy, Szegedi Lukács lett sókamaraispán. Ö 1480-ban a kancelláriában dolgozott {conservator), de a következő esztendőben már kincstári szolgálatban találjuk. Két esztendőn át töltötte be a sókamaraispáni hivatalt. П. Ulászló idején kincstartó (1492-1494), boszniai (1490-1492), Csanádi (1492—1500) és zágrábi (1500—1510) püspök, Kálmácsehi utódaként rövid ideig (1501—1502) személynök lett.33

30 Urkunden-Regesten i. m. 303.sz.; UB VII. 4284., 4285., 4297.SZ.; Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 37., 42.; Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség i. m. 300., 305—306.; Kubinyi A.: Mátyás-kori államszervezet i. m. 326. jegyz.; Gyöngyössy M.: Pénzgazdálkodás i. m. 253., 285—286.; 1489-ben Mátyás ismét Erdélybe küldte: Urkundenbuch zur Geschichte der Stadt und des Stuhles Broos bis zur Übergang Siebenbürgens unter Erbfürsten aus dem Hause Österreich (1690). Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 15. (1879) 215-217. Osztopáni Zöld János Abaúj (1483-1484) és Zemplén megye (1483-1486) alispánja. Megyék i. m. 21., 372—373.

31 Személyére: Kristóf Ilona: Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440— 1526). Pécs 2014. 206—207. Váradhegyfoki társaskáptalan adminisztrátora volt valójában.

32 MNL OL DF 246 501, UB VII. 4432, 4440-4445. sz.; Gygeire: MNL OL DL 18 799, Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 34. Ő talán a Szatmár megyében feltűnő Gyügyei (Szamosújlaki) családdal hozható kapcsolatba {Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján. A Nyíregyházi Jósa András múzeum évkönyve. 42 /2000/ 125—126.). Ám nem lehetetlen, hogy a Somogy megyei Gigéről származott. Csánki D.: Magyarország történelmi i. m. II. 609.

33 MNL OL DF 257 594, MNL OL DF 245 365. 1484-ben társa (Gyge-i) lit. Benedek volt. Kubinyi A.: A kincstári személyzet i. m. 31.; Kövei Pál—Weisz Boglárka: A gazdaság- és pénzügyigazgatás szereplőinek szórványos síremlékei a középkori Magyarországon.

547