Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Bozzay Réka: Utrechti pénzforrások: Anna Everwijn hagyatéka az egyetemen
Bozzay Réka: Utrechti pénzforrások: Anna Everwijn hagyatéka az egyetemen ban megfellebbezte. Brantsen felesége, Nalida Everwijn, valamint Brantsen sógornője, Wilhelmina Everwijn az elhunyt Anna Everwijn testvérei voltak. A volt polgármester szerint ez a két hölgy volt Anna Everwijn legközelebbi élő rokona annak halálakor. Ezért, vélte Brantsen, senki másnak nem volt joga, hogy örökösként léphessen fel, ahogy fogalmazott “de naeste in den bloede ook als de naeste in den goede”, vagyis a legközelebbi vérrokont illeti a vagyon. Tehát, amíg valaki nem tudott egy másik hiteles végrendeletet bemutatni, addig senki nem zárhatta ki a két hölgyet, márpedig Anna Everwijn hosszú végrendeletében a két hölgy neve sehol sem szerepel. Brantsen azt is sérelmezte, hogy egy Anna Ducas nevű hölgy, Anna Everwijn végrendelete végrehajtójának nevezte magát, és egy 1734. augusztus 17-én kelt végrendeletet mutatott be. Ezt a dokumentumot Brantsen hamisítványnak nevezte, ő maga ugyanis még korábban számba vette Anna Everwijn vagyonát — ahogy fogalmazott — nem saját érdekében.21 A végrendelet eredetiségének kérdése a későbbi per során döntő jelentőségű pontnak bizonyult. A végrendeletet hitelesítő iratot (az ún. superscriptie-1 vagy indorsatie-t) ugyanis nem az erre felhatalmazott személy, Gaymans titkár úr, hanem annak fia, Willem Gijsbert Gaymans írta, Gaymans titkár pedig csak aláírta azt. A törvény szerint (1694. február 24. 6. törvénycikk végrendelet előírásai) ugyanis a titkárnak kellett volna saját kezűleg a végrendeletet hitelesítő iratot megírnia és a szöveget végül aláírnia.22 Szeptember 13-án a városi tanács bejegyzése szerint a végrendelet végrehajtója, Anna Ducas, értesítette őket az elhunyt végakaratáról, és már itt megemlítik, hogy Brantsen a felesége és annak testvére nevében tiltakozott a végrendelet ellen.23 Szeptember 25-én az utrechti városi tanács tudomására jutott, hogy az Everwijn család megtagadta a hagyaték kifizetését, ezért tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy az ügyet „jogi útra terelik24”. Brantsen ugyanis be akarta bizonyítani, hogy a végrendeletet hitelesítő iratot mindig a titkárnak kell saját kezűleg írnia és ezt követően aláírnia. Ezért Brantsen a saját unokaöccsét, Opten titkár urat, a gelderlandi gyámhivatal (momboirkamer) titkárát arra kérte, hogy írjon neki nyilatkozatot arról, hogy ő maga egyetlen esetre sem 21 Uo. 22 GA Toegangnummer 2003 ÓRA Arnhem, Inventarisnummer: 250 2. dosszié: Civiele rechtspraak (1734—1736), Procesdossiers, bijlagen tot hét gerichtssignaat van hét Hoge Bank 1546—1811. (a továbbiakban: 2003 ÓRA Arnhem. 250.2 Civiele rechtspraak 1734—1736) 23 HUA 702-1 Stad van Utrecht. 123-36 Minuten van de resoluties van de vroedschap 1733/1734. 24 “het in rechte te vorderen” Resolutién van de Vroedschap van Utrecht: Betreffende de Illustre School en de Akademie in hare stad, van de jaren 1632-1693 /uitgegeven door J. A. Wijnne - 1882, [2]: Betreffende de Academie, vervolg over 1693-1812. uitgegeven door Lucie Miedema, Utrecht 1900. 243. 43
