Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás - ígérvények és esélyek. Az iskolázás egy történeti modellje

eszméje kapcsán a 18. században kialakuló várakozások három témára koncentrálódtak:

Az egyik a liberális tőkés piacgazdaság kialakításának projektje volt. A másikat a politikai rend új felfogása jelentette, az abszolút monarchiák felváltását a modern nemzetállammal és alkotmányos köztársasággal. Végül a magánélet kialakítása került napirendre, egy jogilag védett szféra formájában, amin belül az állam csak világosan kinyilatkoztatott és így előrelátható beavatkozásra szorítkozhatott.

Ezen eszmék alapját képező erkölcsi élet pedig azon az elvi állásfoglaláson nyugodott, hogy minden ember egyenlő joggal vehet részt a nyilvánosság és az állam társadalmat átfogó intézményei működésében. Ehhez kapcsolódott az új közösségi identitások kialakításának megnyílt lehetősége, mivel a közösséghez tartozás már nem volt magától értetődő az emberek élettapasztalatában. Az egyéni helyváltoztatások ugyanis a korszakban hatalmas méreteket öltöttek, amik ezen újfajta tapasztalatok özönével jártak.

Mindezek a modernitás egyik legfontosabb ígérvénye, az érdemelvű társadalmi érvényesülés eszményének uralomra jutásához is vezettek. A modernizációval kibontakozó, az iskolázás révén meginduló egyre szélesebb körű mobilitás, ezen belül elsősorban a hosszú tanulmányok (korabeli kifejezéssel felsőbb iskolázás) lehetőségeihez való hozzáférés a növekvő értelmiségi (azaz professzionális) rétegbe kerülés csatornáit is megnyitották. Azaz a sokféle modernitás elméletének ez az előbbi, kulturális problematikája történetileg az iskolázás, mint társadalmi-kulturális gyakorlat dimenziójában vizsgálható: az iskolához, mint intézményhez való viszonyulás módozataiban, a hozzá kapcsolódó elképzelésekben, meggyőződésekben és elvárásokban, az iskola „használatának” különböző, kulturális minták által meghatározott megnyilvánulásaiban.5

Kutatási szintek és tematikák

A sokféle modernitás elméletének fenti megállapításait megfontolva témánk kutatásának két vizsgálati szintjét különíthetjük el: Egyrészt a felsőbb oktatás intézményrendszerének makroszinten történő működési és átalakulási folyamata szintjén, másrészt az iskolázás társadalmi gyakorlatának szereplői szintjén. Már a klasszikus modernizációs elméletek megállapították, hogy a kontinentális Európa, de kiváltképpen Kelet-Közép-Európa gazdaságitársadalmi változásai többnyire az állami intézmények célkitűzéseként fogalmazódtak meg és kerültek megvalósításra. Az oktatás területén annyiban

Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás — ígérvények és esélyek.

Az iskolázás egy történeti modellje

5 Bővebben kifejtve lásd Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében. (Korall Társadalomtörténeti Monográfiák 4.) Bp. 2013. 446. ; Sasfi Csaba: Reprodukció és mobilitás. A középfokú oktatás társadalmi funkciói a dualizmusban. Korall 15. (2014) 56. sz. 96-117.

394