Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás - ígérvények és esélyek. Az iskolázás egy történeti modellje
Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás - ígérvények és esélyek. Az iskolázás egy történeti modellje volt sajátos ez a helyzet, hogy az eredetében évszázadokig az egyházak tevékenységi monopóliuma volt. Ez a korábbi időszakra nézve magától értetődő volt, hiszen az egyház nemcsak a szakrális intellektuális feladatokat látta el, hanem a többi intellektuális-adminisztratív funkciók túlnyomó részét is. Ahogy ez utóbbiak egyre szélesebb körben terjedtek, úgy nőtt az oktatás, a tanult emberek iránti igény is. A növekvő világi képzési igény ellenére, az oktatás rendszere túlnyomó részt az egyházak fenntartásában és működtetésében maradt, és több vonatkozásban és bizonyos értelemben modernizálódott is, gondoljunk például a jezsuita rend Ratio Studiorum által szabályozott iskolai szervezeti rendszerére, amely az oktatási kapacitás igen jelentős növelését tette lehetővé. (Noha sokak szerint ez, tartalmi vonatkozásban egy idejétmúlt, megmerevedett tudás hatékonyabb közvetítését szolgálta.) Az egyházak azonban az oktatási rendszerüket alapvetően saját céljaik szolgálatában működtették, ezek pedig a papi utánpótlás biztosítása, valamint a hitvallás megtartása-terjesztése voltak — különösen a felekezeti harcok, majd az azt követő versengés időszakában. Az iskolai intézmény ugyanis nemcsak a világi tudás közvetítésének hatékony eszköze, hanem általában a nevelésnek, a tudat- és jellemformálásnak is. Az államnak ezzel a hagyományos iskolafenntartóval kellett egyezkednie, miután felismerte az oktatásnak a maga számára is nélkülözhetetlen jelentőségét. (Mária Terézia közismert álláspontja szerint: Az iskola politikum és az is marad.) Ez az egyezkedés Magyarországon hosszú ideig tartott. Az intézményi tradíciók, a finanszírozás hagyományos alapjai, majd az önálló nemzetállami törekvések kudarcai miatt csak lassan alakulhatott ki a köz- és felsőoktatás modern polgári rendszere. Különösen a középiskola modern formáinak és képzési tartalmainak kialakulása haladt nehezen, az ellentmondásos megítélésű 1850- ben bevezetett Entwurftól az 1883-as középiskolai törvényig. De ennek elfogadása után is számos sarkalatos kérdés maradt a közoktatás-politika napirendjén: a középszintet illetően a reáliskolák és szakiskolák csekély jelentősége, ezzel kapcsolatban a klasszikus középiskola, a gimnázium túlzsúfoltsága, diákjai tanulmányi túlterheltsége, az érettségi vizsgák túlzott szigora és valós funkciójának elbizonytalanodása stb. Az állami közoktatás-politika szintjén az államnak a modernitás kihívásaira adott válaszait, a válaszok kidolgozásában betöltött szerepét kell további kutatások során vizsgálnunk, különös tekintettel arra, hogy ezek mennyire rímeltek vagy éppen tértek el a kontinentális Európa más államainak ezeken a területeken tett lépéseitől, továbbá azt, hogy milyen külső, illetve belső ellenállásokat kellett leküzdenie az államnak ezen céljai elérése érdekében. A felsőbb (hosszú) iskolázás történeti adatmodellje A felsőbb oktatás intézményrendszerének makroszintű elemzéséhez alakítottuk ki azt a modellt, amely a középiskolai részvétel és az ottani ered395
