Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás - ígérvények és esélyek. Az iskolázás egy történeti modellje
Ebből az egész jelenségkör egészen újfajta szemlélete is következik, ahogy a sokféle modernitás elmélet egyik alapszövege állítja „...annyi világos, hogy szükségessé vált a modernitás és a modernizáció átfogó újraértelmezése. Az említett víziókkal szemben a sokféle modernitás elméletének az a legfőbb állítása, hogy a jelenkori világ, vagyis a modernitás elméletét úgy érthetjük meg legjobban, ha változó és egymással vitatkozó, vagy konfliktusban álló moder- nitások fejlődésének, formálódásának, megalapozásának és újraalapozásának történeteként fogjuk fel.”3 Másfelől ezzel összefüggésben ugyancsak fontos alaptézise a sokféle modernitás elméletnek az, hogy ezek a sajátos vagy alternatív modernitások nem egy elvont világrendszerszerű relációban alakultak ki, hanem az egyes országok közötű konkrét referenciális viszonyulások vagy rivalizáció keretében fogalmazódtak meg. Ennek során a modernizálni akaró ország elitje reagál más országok modernitásszintjére, és az általuk kialakított stratégiák nagyban függnek az adottságoktól: a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoktól kezdve, az elit gondolkodási mintáin át, a történelmi hagyományokig. Könnyen átvehető, biztonsággal alkalmazható forgatókönyvei ritkán kínálkoznak az átfogó intézményi fejlesztésnek, így elkerülheteden az elitek aktív és kreatív részvételére a stratégiák kialakításában: a külső minták adaptálásában, átértelmezésében vagy éppen saját utak kijelölésében. A sokféle modernitás elmélete más irányból arra is felhívja a figyelmet, hogy félrevezető a modernitást, a modernizációt pusztán a politikai és a gazdasági intézményrendszer makroszintű változásán keresztül vizsgálni, leegyszerűsíteni az ipari és demokratikus forradalom kettősségére. A sokféle modernitás elmélete arra biztat, hogy a különböző társadalmak átalakulásának vizsgálata során a modernitás kulturális értelmezésére is súlyt helyezzünk. Eszerint a modernitás eszmerendszere olyan ígérvények, azaz remények és várakozások halmazaként is felfogható, amelyek alapján az egyének követelményeket támasztanak a meglévő társadalmi intézményekkel szemben. Ahogy Björn Witrock fogalmaz: „A modernitást tehát úgy értelmezzük, mint ami kulturálisan konstituált és intézményileg körbebástyázott. Az ígérvények szolgálnak általános vonatkoztatási pontokként a vitákban és a politikai konfrontációk során. Azonban ezek az általános referenciapontok nemcsak az eszmék ütközése során fontosak, hanem egyúttal az intézmények létrejöttét irányító strukturális elvek is. Csak egy efféle megközelítésben van értelme modernitásról és annak kétszáz évre visszanyúló európai történetéről beszélni.”4A modernitás Sasfi Csaba: Érdemelv és mobilitás - ígérvények és esélyek. Az iskolázás egy történed modellje 3 Shmuel Eisenstad — Jens Riede — Dominic Sachsenmaier: A sokféle modernitás elméletének kontextusa. In: Sokféle Modernitás. A modernizáció stratégiái és modelljei a globális világban. Szerk: Niedermüller Péter et al. Bp. 2008. 182-189., 183. 4 Björn Vittrock. Egy vagy sok? Az európai modernitás, mint globális jelenség. In: Sokféle Modernitás i. m. 135—159., különösen 141. 393
