Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kissné Bognár Krisztina: A zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919)
1886-ban — Liszt halála, valamint Erkel nyugdíjba vonulása után — Miha- lovich Ödön lett az intézmény vezetője. Igazgatása alatt az 1887/88-as tanévtől a színitanodával összevonva működött tovább az iskola Országos Magyar királyi Zene- és Színművészeti Akadémia néven. 1893-ban a két intézmény újra önállóvá vált, de a Zeneakadémia igazgatója 1919-ig Mihalovich maradt. A 19. század utolsó évtizedétől tovább bővült a hangszeres oktatás (1890: nagybőgő — Gianicelli Károly, fúvós hangszerek előkészítő, majd 1904-től akadémiai osztályai), valamint 1891-től megkezdődött a zenetanárképzés is, amelynek támogatására 1899-től gyakorló iskolai tanfolyam is működött az akadémián. Az oktatási reformok bevezetése mellett a 20. század elején az intézmény ismét költözni kényszerült, mivel kinőtte az Andrássy úti palotát. Már az 1900. évi költségvetésben szerepelt egy új zenepalota felépítésére szánt összeg, de az építkezés csak 1903-ban indult meg Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek tervei alapján. A Liszt Ferencről elnevezett téren álló épület ünnepélyes megnyitására 1907. május 12-én került sor. Az új oktatási helyszín a hallgatóság számának további növekedését, új tanárok alkalmazását tette lehetővé (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Dohnányi Ernő). Az 1918/ 19-es tanév a Zeneakadémia történetének igen viharos időszaka volt. Változott az intézmény jogi státusza és igazgatója is. A VKM az iskola felsőfokú jellegét hivatalosan is elismerve 1919. január 1-i hatállyal feljogosította az akadémiát az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola cím használatára. A politikai változások hatására Mihalovich Ödön 1919. február 16-án lemondott igazgatói állásáról, az új igazgató Dohnányi Ernő, az aligazgató pedig Kodály Zoltán lett. A Tanácsköztársaság bukása után megindult fegyelmi vizsgálatok eredményeként a minisztérium Kodály Zoltánt, Dohnányi Ernőt, Kerpely Jenőt, Weiner Leót és Waldbauer Imrét egy évre szabadságolta, majd 1919. november 21-én sor került Hubay Jenő igazgatói beiktatására. A világhírű hegedűművész 1933-ig állt az intézmény élén.1 2. Tanulmányi rend és hallgatói élet a Zeneakadémián A megalakulást követő másfél évtized szervezeti változásai a 19. század végéig a tanulmányi keretek, lehetőségek folyamatos bővülését eredményezték. Az intézményi önállóságának 1893-as visszanyerése után hat esztendővel, 1899-ben hagyta jóvá a vallás-és közoktatásügyi miniszter az akadémia első szervezeti és szolgálati szabályzatát2, amely az aktuális tanítási rendszer bemu1 A rövid történeti összefoglaló a következő kiadvány alapján készült: Gádor Agnes - Ssgrányi Gábor: A Zeneakadémia. [Bp.] [1997] 2 Az Orsz. M. Kir. Zene-akadémia szervezeti és szolgálati szabályzata. (Jóváhagyta a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minister 1899. évi 93.245 sz. a. kelt rendeletével.) Bp. 1899. Kissné Bognár Krisztina: A Zeneakadémia működése és hallgatói (1875—1919) 294
