Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a peregrinus diákságban (1850-1918)
Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a pereginus diákságban (1850-1918) os szekularizációs polgári törvényhozással szankcionált világiasodási tendenciák ellenére, a keresztény hallgatók nem kevesebb, mint ötödé még külföldön is papi képzést keresett. Igaz, hasonló jelenséget a belső, magyarországi főiskolai piacon is azonosítani lehet, bár a vallásfelekezetek között egyenlődenül. Példaképp felhoznám, hogy a dualista kor végén, 1910-ben — csak az egyetemi karokat, jogakadémiákat és a papképző intézményeket véve alapul (az egyéb szakfőiskolákon kívül) —, a római katolikus főiskolai hallgatók mintegy 16%-a, a görögkatolikusok 36%-a, a görögkeletiek 31%-a, a reformátusok 22%-a, az evangélikusok 19%-a, az unitáriusok 10%-a, míg a zsidóknak alig 1,5%-a tanult teológián. Ez az összes korabeli honi főiskolás körülbelül 15%-a.10 Bár pontos számítást a többi szakfőiskolás számbavétele nélkül nem lehet még végezni — ezek bevonása csak csökkentené a teológusok számarányát a magyarországi főiskolákon 1910-ben —, máris megállapítható, hogy a korszak végén külföldön körülbelül azonosan magas arányban tanulhattak teológiát keresztény magyar diákok, mint belföldön (tekintettel arra, hogy a korábbi évtizedekben a papképzés biztosan nagyobb súllyal szerepelt a főiskolások szakválasztásában, mint a korszak legvégén). Összegezve a közrendű keresztény diákok szakválasztási szokásai egyértelműen a nemesi hallgatók és a zsidók választási modelljei között foglalnak helyet és (például a teológiák fontosságával) a legarchaikusabb és a legmodernebb választásokat egyaránt ötvözték. Végül a 4. táblázat összefoglalja a peregrináció földrajzi irányultságára vonatkozó információkat. Ezen a téren a vizsgált diákkategóriák közötti eltérések nem olyan látványosak, mint a regionális hátteret és a szakválasztást illetőleg, egyes különbségekre azonban érdemes reflektálni, különösen a keresztény csoportok és a zsidó peregrinusok összehasonlítása kapcsán. Általános és alapvető megfigyelés, hogy a magyarországi peregrináció túlnyomóan — legalább az érdekeltek kétharmadát illetően — a német nyelv- területre, ezen belül elsősorban Bécsbe, egyéb szűk értelemben vett osztrák városokba, ezenfelül Németországba, s valamelyest német Svájcba irányult. A meghatározó okok között egyesek közismertek. Közéjük tartozik a hazai német nyelvű vagy etnikai hátterű — főképp katolikus és evangélikus — népesség erős német kulturális kötöttsége. A németnyelvű elemikből esetleg azonos nyelvű középiskolában érettségiző diákok — ez az erdélyi szászoknál általános gyakorlat volt — előszeretettel keresték fel továbbtanulás céljából a német egyetemeket és főiskolákat. De így volt gyakran a más kötöttségű diákságnál is, hiszen a középiskolákban mindenütt (a gimnáziumokban az egyedüli) kötelező nyelvi tantárgy a német volt. Az egész magyarországi iskolarendszer az 1849-es Thun-féle reform óta a porosz szervezeti mintát követte, és a honi főiskolai 10 A számítások forrása: Magyar Statisztikai Évkönyv Ú. F. 18. (1910) 388. 262
