Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a peregrinus diákságban (1850-1918)
Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a pereginus diákságban (1850—1918) nyék között juthatott az állam vagy a közületek hatáskörébe tartozó értelmiségi állásokhoz, bár ezekből formálisan 1867 után már nem volt kizárva. Maradtak számára a magánszféra tevékenységi területei, azaz a szabad-értelmiségi foglalkozások, a gazdasági vállalkozások piaca és az ezt kiszolgáló magánalkalmazotti státusz. Ezeknek az elhelyezkedési és érvényesülési lehetőségeknek felelt meg egyértelműen az orvoslás, a mérnökség és az ügyvédség, valamint a kereskedelmi szakértelmiségi pályák. A tanulmányi szakirányok összesítésénél a zsidó peregrinusok közel 60 százaléka ténylegesen az ezekhez vezető szakok egyikét választotta. Közöttük különösen kitűnnek a mérnöki-technikai szakok, melyekre zsidó diákok viszonylag gyakrabban optáltak a másik két csoporthoz hasonlítva, mivel a mérnökségnek — szemben az orvoslással és a joggal — alig volt megfelelője (talán az építészet kivételével) a zsidó művelődési hagyományban. Ha ide számítjuk a humán- és reálbölcsészeket is, ezek a szakterületek a külföldön tanuló zsidó diákok majdnem háromnegyedét kötötték le. Márpedig más forrásokból tudjuk, hogy zsidó bölcsészek egyre nagyobb arányban keresték a bölcsészeti karokat itthon is, melyekből — legtöbbször doktorátuson keresztül — a dualista korban kialakuló szabadbölcsészeti piacokon tudtak elhelyezkedni, tehát az újságírásban, folyóiratok kiadói és szerzőgárdájában,3 íróként, fordítóként, esedeg nyelvtanárként, fiatalon korrepetitorként4, irodalmi-művészed szaklektorként, a művészed és tudományos társaságok alkalmazottjaiként. Mindenesetre feltűnő, hogy a zsidó peregrinusok a másik két kategóriánál — főképp a nemes diákoknál — sokkal gyakrabban lettek bölcsészek. Ez minden bizonnyal azzal is magyarázható, hogy a magasabb vallási iskolázáshoz szokott s ezt a tanulási hagyományt magáévá tevő, esedeg egyenesen a jesivából induló zsidó értelmiségiek az emancipációs folyamatban a bölcsészkarokon találták meg azokat a kulturális örökségükkel leginkább rokonítható modern képzési formákat, melyek széleskörű nyelvtudást, szöveg- elemzési készséget, a könyvolvasás kultuszát, a régiségek tiszteletét s általában elmélyült történelmi érdeklődést tételeztek fel. Mindenesetre így érthető meg, hogy a bölcsészkarokon már az emancipáció előtt is megjelentek zsidó diákok, amikor a tanári pálya még egyáltalán nem nyílt meg előttük, és a modern sza- badbölcsészi pályák is kialakulásuk kezdeteinél tartottak.5 Hasonló elemzést lehet megkísérelni a zsidó peregrinusoknak a másik két diákkategóriánál szignifikánsan gyakoribb érdeklődéséről a művészeti képzések iránt. Itt emlékeztetni lehet, hogy a hagyományos askenázi zsidóság milyen erős népzenei 3 A népszámlálási adatok szerint 1900-ban a szerkesztők és újságírók 40%-a már zsidó vallású volt (nem számítva a konvertitákat). Lásd Magyar Statisztikai Közlemények 16. (1906) 48. 4 A férfi nevelő-korrepetitor kategóriának nem kevesebb, mint 68%-a volt 1900-ban zsidó vallású. Uo. 5 Ez kiolvasható a peregrinusokról Szögi László által összeállított 1867 előtti adatbankokból. 259
