Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kapronczay Károly: Lengyel "földalatti" hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben
Kapronczay Károly: Lengyel „földalatti” hazai és emigrációs iskolák a második világháború éveiben egyetemisták vonatkozásában a sok kis létszámú lengyel egyetemi diákotthon „előnnyé” vált, mert innen gyorsan és feltűnés nélkül elmenekülhettek, az akkor megközelítően 300 fős létszámból mindössze 20 hallgatót tartóztattak le, bár egyes lengyel források megközelítőleg 50 lengyel fiatal elhurcolásáról szólnak. A megszálló német biztonsági szolgálat pontosan ismerte a diákotthonok címét, az ott élők számát és neveit, így kész névjegyzékekkel érkeztek a helyszínre. Az biztos, hogy csak a Páfrány utcában élő egyetemistákat fogták el teljes létszámban (ez lehetett az előbb említett 50 fő), amire nincs magyarázat. A többség illegális helyeken húzta meg magát, illetve bemenekült a zárt lengyel katonai fogolytáborokba: a megszállók akkor még tiszteletben tartották a genfi egyezményekben rögzített jogokat és védelmi kötöttségeket. A német megszállás időszakában sok lengyel fiatal olyan kitűnően beszélt már magyarul, hogy az adott egyetemi környezet adta számukra a legjobb védelmet. A világháború befejeződése után budapesti tanulmányaik folytatására, illetve befejezésére 41 lengyel fiatal jelentkezett, Pécsen egy, Debrecenben ketten iratkoztak be újra. A lengyel egyetemistákat a Lengyel Hazatelepülési Bizottság vette gondozásba, jogvédelmüket a Nemzetközi Vöröskereszt, anyagi ellátásukról az Újjáépítési Minisztérium — elsősorban Antall József államtitkár, majd kisgazdapárti miniszter — gondoskodott. Központi diákotthonba helyezték el őket, általában kétszemélyes szobákban, az infláció és a súlyos gazdasági helyzet miatt először csak központi élelmezésben részesültek, az új forint (1946. augusztus 1.) megteremtése után személyenként havonta 250 forint ösztöndíjat, valamint ingyenes ellátást és diákotthont nyújtottak nekik. 1946 második felében, amikor megnyílt Budapesten a Lengyel Követség, már a lengyel diplomácia biztosított nekik megélhetési lehetőséget. Irodalom AntallJózsef: Lengyel menekültek Magyarországon a második világháború alatt. Bp. 1946.; Antall József: Menekültek menedéke. Egy humanista a 20. században. Emlékirat. Bp. 1997.; Barátok a bajban. Lengyel menekültek Magyarországon, 1939—1945. Előszó: Juhász Gyula. Vál., utószó: Jezy Robert Nowak, Tadeusz Olszanski. Sajtó alá rend. Antal László. Jegyzetek: Kapronczay Károly. Bp. 1985.; Francis^ek Budyinski: Lengyel Gimnázium és Líceum Balaton- zamárdiban és Balatonbogláron. Boglárlelle 1989.; Francisyek Bud^nski: Poiacy na uczelniach wegierskich w latach II. wojny swiatowej. Krakow 1993.; Helena i Tibor Csorba: Ziemia w^gierska azylem polaków 1939-1945. Varsó 1985.; Waclaw Felc^ak: Powrót i legenda. Varsó 1966.; Kapronczay Károly: Lengyel menekültek Magyarországon 1939—1945. Bp. 2009. Magyar—lengyel. Szerk. Kapronczay Károly. Bp. 1990.; Kapronczay Károly: Akkor nem volt Lengyelország. .. Bp. 1992.; Kapronczay Károly: Lengyel katonák magyar földön. Bp. 1994.; Menekültek a jövőért. Szerk. Laczkó András. Boglárlelle 1989. 250
